Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

A korona Bethlen Gábor birtokában - 1619-1622

40. Zólyom vára, ahol Bethlen Gábor 1620-1621 -ben őriztette a magyar koronát

en mégis csupán negyed esztendeig maradt Pozsonyban.

A fejedelemmel szövetséges cseh felkelők fehérhegyi vereségét (1620. nov.

8.) követően Bethlen a koronát 1620. november végén Zólyom várába szállíttatta. Majd miután a császári hadak elől csapataival tovább kényszerült hátrálni, előbb Kassára (1621. ápr.), azután a távoli, de még magyar területen fekvő Ecsed várába (1621. júl.) vitette azt. Mindezt a mellékelt térképen (41. kép) követheti részletesen nyomon az olvasó.

Bethlen tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a legfőbb magyar felségjelvényt saját országába, Erdélybe nem viheti - erre persze a királysági rendek is többször figyelmeztették. Ez ugyanis ellenkezett volna az 1608-ban hozott törvényekkel, amelyek előírták az országban tartását.

Ám a fejedelem kiválóan felismerte azt is, hogy a magyar uralkodók koronázásához nélkülözhetetlen felségjelvény kiemelkedő politikai aduként szolgálhat számára. Számítása bevált. A II. Ferdinánddal kötött nikolsburgi békeszerződés (1621) alapján a korona visszaadása fejében jelentős királysági területekhez (hét felső-magyarországi megyéhez: Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs, Szatmár, Bereg és ügocsa), valamint sziléziai birtokokhoz (Oppeln és Ratibor hercegségekhez) jutott. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség legnagyobb kiterjedését érte el.

III. Frigyes császárhoz hasonlóan tehát az erdélyi fejedelem is rendkívül eredményesen használta fel a Szent Koronát saját hatalmi pozíciói megerősítésére. Bethlen nagy formátumú uralkodóvá mégis azáltal vált, hogy vérbeli

39. Bethlen Gábor pecsétje a Szent Korona ábrázolásával

29