Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
A korona Bethlen Gábor birtokában - 1619-1622
reálpolitikusként még óriási ambícióinak is képes volt határt szabni. Még a korona birtokában és a királysági rendek jelentős támogatása közepette is lemondott arról, hogy teljes jogú, azaz törvényesen megkoronázott magyar uralkodó legyen. Az európai protestáns szövetségi rendszerben aratott sikerei ellenére helyesen mérte fel, hogy a török szultán vazallusaként önálló külpolitikát csak adott határig folytathat. Sőt, tényleges magyar királysága akár még az általa bírt magyarországi területek török megszállását és saját bukását is előidézhette volna. így a nikolsburgi békében Bethlen lemondott a Szent Koronáról, majd 1622. március 20-án (Virágvasárnap) délelőtt 11 órakor, Kassán átadta azt II. Ferdinánd biztosainak. Ekkor a fejedelmi palotában tartott ceremónián a koronaládában őrzött összes koronázási jelvényt jegyzékbe vették. Ha hihetünk a krónikás Tatrosy György feljegyzéseinek, ekkor a koronát egy külön asztalon helyezték el, ahol a jelenlévők is megtekinthették. Az ünnepélyes átadás Révay Péter koronaőr (1608-1622) és Kinchy András pozsonyi másodvárnagy (1612-1623) jelenlétében zajlott. Ők ugyanis - 1621 nyarát kivéve - a koronázási jelvényeket hűségesen követték még Bethlen alatti kényszerű „országjárásuk” idején is. Kettőjük közül a koronaláda tényleges őrzése mindvégig a várnagy feladata maradt. Ő ezzel talán még Révaynál is hűségesebb szolgálója maradt a Szent Koronának. Megérdemelné, hogy az ő nevét is megtanuljuk! 41. A Szent Korona Bethlen Gábor birtokában, majd a soproni országgyűlésen 1619. október - 1622. augusztus 30
