Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)

Sopron városának ismeretlen címerei az 16. századból

réhez képest, hiszen azon ezek helyén két védőszent (talán Szűz Mária és Szent Mihály) arcképe látható. Mindezek a különbségek azonban könnyen adódhattak a városcímer kevésbé pontos lemásolásából, vagy az Augsburgba érkezett címerkép bemásolása során bekövetkező módosulásból vagy információvesztésből.

Mivel Jäger kéziratos dinasztiatörténetéről a 16. század végén több másolat is készült, ezekben Sopron címere is továbböröklődött. A napjainkban Drezdában található példányban a városcímer (a koronaképpel együtt) a második világháborúban sajnos teljesen elázott és kimosódott, így ma már nem látható. Az 1590-es évek első felében Tiroli Ferdinánd innsbrucki udvarában készült, ma Bécsben őrzött kódexben ugyanakkor szép ábrázolással találjuk meg.

7Uttftatlmn(Xftarai|

ÄtmtOftouhnv)

36. Sopron 1340-ben Károly Róbert királytól kapott pecsétjének lenyomata 1389-ből

35. Bécsújhely és Sopron címere a Habsburg-dinasztia- történet Innsbruckban készült egyik másolatában (1590-es évek)

A másolás során Sopron címere némileg módosult. Egyrészt nem hegyes, hanem gömbölyű, úgynevezett doborpajzson áll. Másrészt a várostornyokon az ablakok száma szinte megegyezik, a középső toronyra viszont ezúttal nem három, hanem négy orom került. Végül a két szélső torony feletti ezüst csillagok kevéssé markánsak, mint az eredeti változaton. Mindezek persze csupán a másoló pontatlanságának tudhatok be, Sopron címere természetesen nem változott a 16. század folyamán.

Sajnos jelenleg még nem tudjuk pontosan, hogy az 1550-es évek második felében az Augsburgban készült kötethez Jäger számára ki szerezte be Bécsben a magyar szabad királyi város ekkor már két évszázada használt címerét. Egyáltalán nem csodálkoznánk azonban, ha egyszer kiderülne, hogy ebben az udvari történetíró, Wolfgang Lazius játszott szerepet, akit Sopronban is jól ismernek. Az 1540-es években ugyanis ő hívta fel elsőként a város vezetőinek figyelmét az előkerült római emlékekre és feliratos római kövekre.

így Soprontól a városcímert Lazius könnyen beszerezhette, majd a koronaképpel együtt megküldhette Augsburgba címer- és koronakedvelő történetíró kollégájának. Ám azt sem zárhatjuk ki, hogy a Sopron városának Bécsbe küldött oklevelein függő vagy azokra rányomott, nem egy esetben elmosódott címerek valamelyikét rajzoltatta le az udvari történetíró és küldte meg a lemásolás folytán valamelyest módosult képét a német birodalmi városba.