H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
H. Németh István köteles adót fizetni, illetve a beszállásolásban részt venni. A beszállásolást szabályozó törvény szöveges szerint a mentesített tisztviselők azonban — miután tisztük után fizetést is húztak — csak azon házukra kaptak mentességet, amelyben laktak, minden egyéb ingadanuk után a többi polgárhoz hasonló terheket kellett viselniük. Ennek ellenére a következő évben a soproni tisztújításra utazó Péterffy János Ferenc azzal szembesült, hogy a tanácsosok nem kívánták magukat tartani a diétán megállapítottakhoz, hanem továbbra is ragaszkodtak korábbi kiváltságaikhoz. Annak ellenére tették mindezt, hogy a törvénycikk szövegét a kancellária külön elküldte a városnak.96 A biztos ezért elsődlegesen ezt a problémát igyekezett megoldani soproni, hosszúra nyúlt ottléte idején. A beszállásolás alóli mentességet egyben összekötötte a tanácsosok által fizetendő adó kérdésével. Törvényértelmezése szerint a polgármesternek, a bírónak, a tanácsosoknak, a jegyzőnek és a magyar jegyzőnek csak és csupán a rendes adó alól van általános mentessége, ami az extraordinarius adót illeti, az alól egyedül a személyek által lakott házakra, valamint a hozzá tartozó tartozékokra érvényes a mentességük. Minden egyéb adóztatható ingatlanuk után a különleges adót meg kell fizetniük, éppen úgy, mint a többi polgár. E polgárok külsőségeiknél nem személyes beszállásolással tartoznak, hanem fizetniük kell a hadikasszába (Kriegscassa). A magyar jegyző a Magyar Királyi Kancellária határozata szerint a mentességet bírók közé tartozott. Mentessége azonban személyéhez és nem hivatalához kötődött. A biztos külön szabályozta az olyan tanácsosok helyzetét, akik feleségüktől vagy gyermekeiktől külön gazdálkodást folytattak. Nekik a többi polgár módjára kellett adózniuk és a beszállásolás terheiben rést venniük.97 A városvezető elit mentességeivel kapcsolatban azonban nem született végleges megoldás, mivel ők a város régi szokásaira hivatkozva megtagadták a beszállásolással és az adózással kapcsolatos terhek viselését. Erre utal az, hogy 1720 táján az 1715. évi törvénycikkről a királyi rendeletet meg kellett ismételni, de leginkább az, hogy 1732-ben Sigray János báró biztosként hasonló jelenségekkel találkozott, és kénytelen volt újra elrendelni azt, amit 16 évvel korábban Péterffy már megparancsolt a város vezetésének. A biztos véleménye szerint ugyanis, ha a tanácsosok megfelelő fizetést kapnának, akkor az összes mentességet fel kellene számolni, hogy a polgárokat hasonló terhek érjék. Ezzel ugyanis sok feszültség megelőzhető lenne, amely most a város vezetői és polgárai között fennáll.98 A beszállásolás és adómentesség mellett a legnagyobb felzúdulást a polgármesternek, a bírónak és a tanácsosoknak adott természetbeni hozzájámlások okozták. Ezeket a juttatásokat a kamarai biztosok minden erejükkel meg kívánták szüntetni. Ez nem csupán Sopron, hanem a többi szabad királyi város esetében megfigyelhető, hiszen Buda 1723. évi felülvizsgálatakor éppen a város vezetőinek nyújtott nagy természetbeni juttatások és az azokkal való visszaélések szerepeltek a panaszok között a legelőkelőbb helyen.99 A biztosok érvelése szerint a város vezetői fizetést húznak, így nem jogosultak ezekre a juttatásokra, amelyek abból az időszakból származnak, amikor még fizetésük nem volt. Emellett a város természetben kapott bevételeire más helyen sokkal nagyobb szükség lenne, hiszen a hatalmas adósságteher csak úgy lett volna megszüntethető, ha a város birtokain megtermelt és adóban beszedett bort, fát stb. értékesítik, az ebből befolyó jövedelmeket pedig a tőkeösszeg törlesztésére fordítják. A város tisztviselői számára gabonában vagy fában kapott fizetség emellett rengeteg fuvarozással járt, ami a robotnapokat erőteljesen fogyasztotta, másrészt sok 96 MNL GyMSM SL SVL, Oe. Lad. XI. et L Fasc. 2. No. 84. Bécs, 1715. december 23. 97 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. 98 MNL GyMSM SL SVL, Oe. Lad. III. Fase. 1. No. 43. 1720 körül, MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1733. No. 10. 99 Nagy, 1957. 110-111. 28
