H. Németh István - D. Szakács Anita: Johann Wohlmuth soproni polgármester naplója 1717-1737 (Sopron, 2014)
H. Németh István: A város szolgálatában Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői
Johann Wohlmuth pályafutásának várospolitikai tényezői takarmányt és szalmát is elhasznált, amit a biztosok javaslatai szerint helyesebb lett volna a városi gazdaságban felhasználni. Péterffy biztos szerint a tanácsosoknak évente mintegy 87 akó válogatott minőségű bort (több mint 6100 liter!) adtak ki a város pincéjéből. A tanácsosok ezen túl részben ingyen, részben olcsóbban vásárolható fát kaptak, aminek a szállítási díja szintén a várost, illetve a jobbágyfalvak robotját terhelte. Éppen ezért Péterffy a javadalmazások megszüntetését javasolta a kamarának, illetve a város pincéjéből kapott borok után bizonyos illeték kifizetését rendelte el.100 Ugyanígy a városi rétek esetében a második kaszálás a város vezetőit illette meg, ami miatt a beszállások lovas katonaság számára vásárolni kellett a szénát.101 A városvezetők közötti összejátszás lehetőségét csökkentették volna azok az intézkedések, amelyek a különböző tisztviselőknek az adott városi bevételből pénzben befolyó jövedelmeit szüntették meg. Sopron esetében a kamarai biztosok például ragaszkodtak ahhoz a gyakorlathoz, hogy a városi tisztviselők ne az általuk kezelt jövedelmekből vegyék ki saját fizetésüket, hanem megszabott fizetést húzzanak, és a kezelt jövedelmek bevételeit megfelelő számadások és nyugták alapján fizessék be a városi pénztárak valamelyikébe. A jegyző jövedelmei között szerepelt többek között a városi számadások lejegyzésekor a kamarás tetszése szerint kapott pénzösszeg. Péterffy kamarai biztos ezt azonnal meg kívánta szüntetni, mivel egyértelmű volt, hogy a kamarás és a jegyző közös érdekei a számadások valóságtartalmának erős megcsonkításához vezethetett. Sigray báró ezen felül a vá- sárbírák és minden városi jövedelmet (polgárfelvételi taksa stb.) kezelő tisztviselő ehhez hasonló bevételeit is eltörölte volna.102 A városi tanácsosok nagy része általában olyan megbízatásokat is elvállalt, amelyek a város gazdálkodásához kapcsolódtak. A soproni község régi sérelme volt, hogy az ún. falugrófok (Gráf) mindegyike a tanácsosok közül került ki, ami remek lehetőséget jelentett számukra, hogy saját hasznukra fordítsák a város falvainak szolgáltatásait. Ez ellen már 1526-ban panaszt emeltek. A 16—17. század folyamán többször is követelte a polgárság, hogy a falugrófok intézményét a tanács szüntesse meg, mivel a túl mohó tanácsosok ellen a meggyesi jobbágyok még fel is lázadtak.103 A kamarai biztosok javaslatára és a többi szabad királyi városban is erőltetett módszer szerint a városok gazdálkodását jóval hozzáértőbb, a tanácstól, a polgármestertől és a bírótól függetlenebb személyre kívánták bízni. Mint ahogy fentebb már utaltunk rá, a 18. század elején a kamara a városok gazdálkodásának ellenőrzését kulcskérdésnek tekintette, amire külön szakértő hivatalnokot (oeconomusx.) kívánt kinevezni. Ezt Felső-Magyarországon a polgármesteri tiszt bevezetésével kívánták elérni, akit a kamarai biztos nevezett volna ki, és elmozdítására csak valóban különleges esetben került volna sor.104 Sopronban Sigray János javaslatait is figyelembe véve hasonló megoldásban gondolkodtak, de csak mintegy másfél évtizeddel később. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy Sopronban hosszú ideig nem járt kamarai biztos, így a város pontos gazdasági helyzetéről nem állt rendelkezésre pontos információ. A kamara javaslatai szerint egyrészt minden terményben adott járandóságot el kellett volna venni a város vezetőitől, egyben ezeket a gazdasági teendőket az oeconomusnak kellett ellátnia. Másrészt a városgazda számadásait külön kellett kezelni, alkalmazva az állandó városi bizottság által kidolgozott táblázatokat. De a legfontosabb változás, amit a kamara javaslatai között láthatunk, hogy minden egyes gazdálkodási egységről külön kellett számadásokat vezetni, a jövedelmeket pedig nem lehetett 100 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29. i»1 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1733. No. 10. 102 MNL OL A 20 (Litt. cam. Hung.) 1716. No. 29., 1734. No. 4. 103 Tirnitz, 1971. 65. 104 MNL OL E 23 (Litt. cam. Seep.) 1716. november 4. 29
