D. Szakács Anita: 16-18. századi orvostörténeti vonatkozású végrendeletek; A kora újkori Sopron város egészségügyének társadalomtörténeti forrásai (Sopron, 2008)

SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori és kora újkori egészségügy struktúrái. (Áttekintés)

SONIA HORN-MONIKA GRASS A KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI EGÉSZSÉGÜGY STRUKTÚRÁI (ÁTTEKINTÉS) 2005/2006-ban az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának a segítségével kezdetét vehette a nyugat-magyarországi orvostörténeti források feltárásának, feldolgozásának és kiadásának az előkészítése. A program keretében D. Szakács Anita és Dominkovits Péter a 16-18. századi Sopron egészségügyének területén tevékenykedő számos személy végrendeletét tárta fel, kiadásra készítette elő. E források közzététele jelentős segítséget nyújt a kora újkori egészségügy struktúráinak történeti kutatásához, hisz eddig ezeket a forrásokat egyáltalán nem, vagy csak az aktuális módszertani kutatások szemszögéből vonták be a kutatásokba. A kutatás jelenlegi állása A legtöbb orvostörténeti áttekintés középpontjában jelentős orvosok, alkalom adtán orvosnők kutatásai, vívmányai álltak, illetve állnak. A történetek sikertörténetekként kerülnek elbeszélésre, amelyek keretében a hangsúly a betegnek a mai modern orvostudományhoz viszonyított alacsony színvonalú ellátására helyeződik. Ezek a feldolgozások többnyire az orvostudomány 19. század közepétől tapasztalható fejlődésére hívják fel a figyelmet, csupán néhány régebbi munka van tekintettel más szempontokra és korszakokra is. Többek között Magyary-Kossa Gyula vállalkozott a magyar orvostudomány történetének egyéb szempontok alapján történő bemutatására,

1 de sajnos munkája német nyelven csak erősen rövidített formában áll az érdeklődök rendelkezésére.

2 Egy-egy téma szűk megközelítése - mely az élet számos területét, azaz az embereknek az egészséghez és a betegséghez való viszonyulását érinti - egyrészt a módszertani kérdésfeltevéssel, másrészt a történeti források „felhasználhatóságával" áll összefüggésben. Ugyanakkor a források „felhasználhatósága" ismételten a kérdésfeltevésen és a megközelítésen múlik. Amennyiben a nem egyetemet végzett („akadémiai") gyógyítókat nem tekintik az egészségügyben tevékenykedő személyeknek, úgy a róluk szóló forrásokat sem tartják relevánsnak. Amennyiben mégis számon tartották őket, úgy erre sok esetben csak a normatív források tekintetében került sor. Ezek a források egyet-mást elárulnak arról is, hogy a hivatás gyakorlása során a gyógyítóknak milyen irányelvekhez kellett magukat tartaniuk, és miként képzelték el ezeknek a foglakozáscsoportoknak a társadalmon belüli működését. Azt azonban, hogy ezek az 1 MAGYARY-KOSSA, 1929-1940. 1 MAGYARY-KOSSA, 1929-1940. SONIA HORN-MONIKA GRASS: A középkori..., XXI-XXXV.