Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)
A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL
tenként a megerősítő személyek tisztségének jelölésére szolgál: ludi rector, juratus assessor, minister ecclesiae; máskor jogi szakkifejezés, pl.: paraphemum; néha mértékegység: florenus, denarius, cubulus, urna; sok esetben egyszerű „kötőszó": aliter, autem, item, id est, circiter, et cetera (gyakrabban: etc.). Megjegyzem, hogy gyakran találkozunk a latin sorszámnevek használatával is, az egyes pontok jelölésekor. Nagyobb mennyiségű latin kifejezés csak kevés forrásunkban fordul együtt elő; ezek viszont többnyire összefüggő félmondatokat alkotnak, általában egy-egy magyar mondat keretébe szőve. Jó példákkal szolgál erre Zeke István 1663-ban Petőházán kelt utolsó rendelése, melyben több más mellett ilyen mondat olvasható: „A paraphernumis, me Ilyet tempore desponsationis vigore fassionalium coram mag[nifi]co dfomijno Adamo Cziraki attune prothonotar[io] palatinali igerte[m] joszagombul, akarom megh adgiak" (25. sz.). Még nála is szívesebben használ latin kifejezéseket az 1691-ben Nagycenken testáló Belesics Mihály (aki egyébként veje volt az idézett Zeke Istvánnak 107 ); „Azért hagiom fiamnak Belesics Jankónak cum omnibus plerjtinentiis, terris arabilib[us], sylvis, pratis vineis, cuiuscunq[ue] vocabulo vocitatis in teritorio Nagi Czenki[ense] et Bózi[ense] hábitis" (45. sz.)- olvasható pl. egyik rendelésében, melyből jól látható a latin nyelv és a magyar írásmód keveredése is. Másik mondatából viszont az figyelhető meg, hogy Belesics a latin szavakat remekül szövi bele a magyar szövegbe is: „Item attam annuatim járandó censussaert groff Szeczy Péternek in specie eőtven aranyat, ugian azon censussaert (succedalván groff Kery Ferencz uram eő na[gysá]ga) eő na[gysá]ganák attam, ismét eőtven aranyat in specie áz ki tészen computatis computandis in specie kit száz aranyat id est no. 200, aztis hagiom fiamnak Jankónak, há tali casu akarna leányom osztozny vele elsőben, tegien fiamnak ket szaz aranyát in specie ugj birgjak mind ketten." Az idézett példák egyértelműen egy magasabb iskolázottság mellett szólnak; némely testálónk latin ismereteit talán éppen az 1636-ban alapított soproni jezsuita gimnáziumban szerezte, mely néhány évtizeddel később már bizonyíthatóan jelentős szerepet töltött be a vármegyei hivatalviselő elit képzésében. 108 A német nyelv hatása kevesebb forrásunkon érezhető; néhány jellemzője azonban felbukkan. Ilyen pl. a „ß" használata, mely a közölt testamentumok egy kisebb hányadánál következetes, néhány esetben pedig „elvétve" előfordul. A terület földrajzi fekvésének köszönhetően a névanyagban találkozunk német személynevekkel, de viszonylag kevés végrendeletben. A legizgalmasabb e tekintetben Tar Mihály 1658-ban kelt testamentuma, szövegében többek között az alábbi nevekkel: Honß Peter, Sziber, Etund Mathli, Strauß, Fllorigon, Koller Honß, Sirk Jodli (20. sz.). Kisebb számban más forrásokban is találkozunk német hangzású nevekkel; így kötetünk talán ezen téma kutatói számára sem lesz érdektelen. Vö.: DOMINKOVITS 2000. 43. p. Ld. erről: DOMINKOVITS 1997.
