Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

A közölt végrendeletek szerkezetéről A végrendelkezés módját szabályozó rendelkezéseket fentebb áttekintve láthattuk: a testamentumok alaki követelményeinek szabályozására csak 1715-ben került sor.

109 Ezért különösen fontosnak tűnik a kérdés: mi jellemzi formai szempontból a 17. századi Sopron megyei végrendeleteket? Az alábbiakban a kérdésnek csak néhány fontosabb jellemzőjét említhetem. Tárkány Szűcs Ernő már a 18. századi hódmezővásárhelyi végrendeletek vizsgálata alapján megállapította,

110 később pedig több ezer forrás átnézése után általánosítva is kijelentette,

111 hogy a végrendeletek a középkori oklevelek szerkezetét követik; ennek megfelelően három fő részük a bevezetés, a tárgyalás illetve a záradékolás.

112 Magam a 17. század elején keletkezett győri végrendeleteket vizsgálva ugyanezt erősíthettem meg;

113 ott azonban az egységes szerkezet az azonos kibocsátó illetve megerősítő hely (a győri székeskáptalan) hatásával, valamint a kis számú írástudó közreműködésével is magyarázható lenne. A 17-18. századi falusi végrendeletek vizsgálatakor azt állapíthattam meg, hogy a papírra vetett testamentumok formulái jelentős mértékben függtek az utolsó akaratot írásba foglaló személy ismereteitől, stílusától, műveltségétől; a Tárkány Szűcs Ernő által említett három fő rész azonban csaknem mindig elkülöníthető volt.

114 A jelen kötetben közölt forrásokkal hasonló a helyzet: bár közöttük jelentős eltérések is tapasztalhatók, a fő részek csaknem mindegyikben elkülöníthetők. A 17. századi győri végrendeletek csaknem mindegyike az oklevelek „invocatio"jára emlékeztető segélykéréssel kezdődik; ez a legegyszerűbb tormájában az „Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében Amen" szövegű „címzés" közölt forrásaink közül csak kb. minden harmadiknál található meg. Közöttük alig található „díszesebb": „Az tellyes Szent Háromságh Atya, Fiu és Szent Lelek Istennek nevében amen" (Győrffy István, 1672) forma már annak mondható (29. sz.). A testamentumok egy részének élén semmi nincs, azonnal „a lényegre térnek"; más esetekben a - többnyire latinos formában megadott - dátummal kezdődik a forrás; Zeke István kezdése pedig egészen egyéninek mondható: „Hogy ha a pogány török ellenségh, vagy valami más nyavolya miat halálom történnék" áll utolsó rendelése fölött (8.SZ.). 109 Vö. pl.: TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 148-150. p. 110 TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 151. p. 111 TÁRKÁNY SZŰCS 1981. 735. p. 112 Megjegyzi ugyanakkor azt is, hogy e kifejezéseket a végrendeletek soha nem használják (TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 151. p.). 113 HORVÁTH 1987. 116-122. p. 114 HORVÁTH 1999. 360-363. p.