Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

dekesebbek, és e korszakból is leginkább a nemesekre vonatkozó rendelkezések, érdemes röviden az elszórt adatokra is kitérnünk, hiszen már Somogyi Ferenc megállapította: bár Werbőczy nem szól külön és részletesen a végrendelkezési jogról, „a Hármaskönyv azonban így is magában foglalja egykorú végrendelkezési jogunknak szinte minden szabályát és irányelvét, bár kétségtelen, hogy éppen az alaki kellékek, ill. különösen a végrendeleti tanúk szempontjából kissé hézagosnak minősíthető".

80 A testálást érintő rendelkezések részben alaki megkötéseket tartalmaznak, részben a testamentumok tartalmával kapcsolatosak. A végrendeletek formai kellékeiről a magyar törvények a 18. század elejéig nem intézkedtek. A kérdést először érintő kora-újkori hazai rendelkezés, III. Ferdinánd 1638. évi dekrétuma is csak annyit mond ki: csak olyan végrendeletek fogadhatók el érvényesnek, melyek a szokott ünnepélyességgel („cum solemnitatibus consuetis") készültek (XXI. c. 4- §.).

81 Hogy ez miből állott pontosan, az nem volt ekkor még egységesen szabályozva; ezt csak III. Károly 1715. évi I. dekrétumának 27. cikkelye fogalmazta meg először írásban. így tehát a végrendelkezés alaki előírásairól rendelkező törvény vizsgált korszakunk után keletkezett; ennek ellenére érdekesnek tartom rövid ismertetését, hiszen a 17. századi győri testamentumok vizsgálata során magam is tapasztalhattam, hogy e korszak gyakorlata sok tekintetben hasonlít a később törvényben megkívántakhoz.

82 Az 1715. évi I. dekrétum intézkedik a testálásnál jelen lévő tanúk számáról: eszerint „... a Testálótól ez eránt megkéretett, s egyszersmind jelen-lévő Nemesi, avagy ehez hasonló Jussal bíró, avagy a szükséges Esetre más tisztességes rendű öt Tanúknak kezek írásai, és petsétjei meg erősittetése alatt" készüljön a végrendelet; az írni nem tudó testáló megerősítését egy erre felkért és a testálásnál jelen lévő hatodik tanúnak kell pótolnia. Ezek az előírások nem vonatkoznak a közönséges törvény alól kivett („privilegyiált") testamentumokra, amilyenek a kegyes hagyományok, az atyának maga gyermekei között tett rendelése, a táborozás vagy pestis idején tett testamentumok: ezen esetekben elegendő, ha rendelését a testáló saját kezűleg leírja, vagy „tsupa Elő szóval két Bizonyság előtt testál". Kimondja továbbá a rendelkezés, hogy „A Testamentom Toldalékjának (Codicillus) külső formájára három Tanú elégséges légyen".

83 A testáló személyével kapcsolatosan megfogalmazott elvárások közül Nánásy Benjámin kettőt emel ki: „a Testáló személynek a Testamentom tételre tellyes hatalma vagy szabadsága légyen" ill. „... a Jószág, a miről valaki testál, a testáló szabados rendelésétől függjön". Nem tehetnek testamentumot szerinte a 12 év alattiak, a SOMOGYI 1937. 129. p. TÁRKÁNY SZŰCS 1961. 148. p. A 17. század első' évtizedeiben keletkezett győri végrendeletek legfontosabb formai sajátosságairól ld.: HORVÁTH 1987. 116-122. p. Az 1715. évi I. dekrétum 27. cikkelyét latin eredetiben és magyar fordításban teljes szöveggel közli: NÁNÁSY 1798. 37-41. p.; MÁRKUS 1900/a. 458-459. p.