Horváth József - Dominkovits Péter: 17. századi sopron vármegyei végrendeletek (Sopron, 2001)

A 17. SZÁZADI SOPRON MEGYEI VÉGRENDELETEKRŐL

den szabályozatlan maradt. Ezen megállapítását azután itt vizsgált korszakunkban is számos részletkérdésre vonatkozóan megismétli; ezzel egyet kell értenünk, hiszen mint látni fogjuk - sok esetben Werbóczi István „Hármaskönyv"-e

68 sem ad konkrétabb szabályozást. (Csupán a kép teljesebbé tétele miatt megemlítem: más-más szabályok szerint alakult a római katolikus főpapság

6 ill. alsópapság

70 végrendelkezési jogának története is; erre azonban nem térek ki, mivel jelen kötetünkben katolikus egyházi személytől nem közlünk testamentumot.) A végrendelkezés középkori elterjesztésében jelentős szerepe volt az egyháznak;

71 de érdeke is fűződött hozzá, hiszen a testálóktól kapott „lélekváltság-adományok"

72 jövedelmet is jelentettek.

73 Ez utóbbi miatt küzdött Eckhart Ferenc szerint az egyház mindig a végrendelkezés szabadságáért.

74 Tény, hogy a lélekváltság céljára tett adományok aránya még a középkor végi forrásokban is nagyon magas: a Kubinyi András által vizsgált félszáz Jagelló-kori nemesi testamentum közül mindössze kettő nem tartalmazott ilyen célú hagyományt.

75 A nagy számú hagyomány előfordulása szerinte sem véletlen: a veszprémi egyház Solymosi László által közzétett, 1515. évi zsinati határozatai pl. egészen részletesen foglalkoznak a végrendeletekkel.

76 E határozatok kiközösítéssel fenyegetik azokat, akik megtiltották, hogy a pap a testamentumtételnél jelen legyen ill. nem engedték meg az utolsó rendelés írásba foglalását; hasonló büntetés várt azon örökösökre, akik hat hónapon belül nem teljesítették az elhunyt rendeléseit; a dokumentum szabályozta továbbá az aktusnál jelen lévő pap teendőit, előírta 2 vagy 3 tanú jelenlétének szükségességét, sőt meghatározta a testamentum szerkezetét is.

77 A Győri Egyházmegyéből hasonló rendelkezést vizsgált korszakunkból nem ismerünk - az 1579. évi egyházmegyei zsinat a végrendelkezésről nem intézkedik;

78 ennek ellenére az elmondottakat nem hagyhatjuk figyelmen kívül vizsgálódásaink során. Az „újabb" jogtörténeti összefoglaló munkák a végrendelkezéssel kapcsolatos kora-újkori előírásokkal alig foglalkoznak.

79 Kiemelik, hogy törvényi szinten csak 1715-ben szabályozták a kérdést; az azt megelőző két évszázadból alig szolgálnak konkrétumokkal. Mivel számunkra itt és most éppen a 17. századi viszonyok a legér68 WEPvBŐCZI 1990. (Munkánk során a mű legújabb, kétnyelvű kiadását használtuk.) 69 KOLLÁNYI 1896. 70 KOLLÁNYI 1900. 71 SZENDE 1990/a. 268. p. 72 A „lélekváltság" kialakulásáról Id.: MURARIK 1937. 73 Ld. erről: BÓNIS 1972. 93-94. p. 74 ECKHART 2000. 300. p. 75 KUBINYI 1999. 334. p. 76 SOLYMOSI 1997.91-94. p. 77 SOLYMOSI 1997.21-22. p. 78 Az 1579. évi győregyházmegyei zsinat határozatainak felsorolását Id.: KOLTAI 1995. 55-56. p. 79 Vö. pl.: CSIZMADIA 1975. 292-293. p. vagy ECKHART 2000. 300. p.