Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

Két foglyul ejtett cs. kir. alorvos vallomása szerint Wyss a Kapuvár felől közeledő magyar csapatokról először azt hitte, hogy azok a 29. (Schönhals) gyalogezred rég várt zászlóaljai. Őrjáratot küldött ki eléjük, mely azonban azt jelentette, hogy a felvonulók nem császáriak, hanem honvédek. Akkor a Császárdzsidások egyik szakaszát maga mellé véve a Szilsárkány felőli oldalra sietett. A magyarok előnyomulása olyan gyorsan történt, hogy az ágyúkat és a csapatokat éppen csak fel tudták állítani, amikor a magyarok már három oldalról is lőtték a községet. A támadásra Kmety szerint reggel 5 órakor került sor, a cs. kir. hadijelentések negyed 6-ra, illetve fél 6-ra teszik a kezdetét. A támadás — amint az a cs. kir. hadijelentésekből kiderül — nem érte egészen váratianul a cs. kir. csapatokat, ám gyorsasága mégis meglepően hatott. Az Uchtritz és Pongrácz vezette oszlop a Faradról Csornára vezető úton, illetve az út mentén indult meg. Az úttól északra a Vilmos-huszárok két százada haladt, az úton a 9. lovasüteg vonult. Az úttól délre a 23., tőle balra, vele egy vonalban a 10. honvédzászlóalj nyomult előre, élükön egy-egy századból álló csatárlánccal. Mögöttük, tartalékként, a 33. honvédzászlóalj vonult fel. Wyss megindította poggyászát a Csornáról Bősárkány felé vezető úton, s oda küldte a Császár-dzsidások két szakaszát is Pfrenger százados vezetésével. Az út elvágására a gabonaföldeken át az Uchtritz vezette megkerülő oszlop két század Vilmos-huszárja és a 9. lovasüteg indult. A magas gabonában a huszárok nehezen haladtak. A Wladyslaw Dzwonkowski százados vezette harmadik huszárszázad egyenesen a temető jobb (északnyugati) oldalán lévő dzsidások ellen tört. A temető előtt húzódó mély árkon azonban a huszároknak csak egy része tudott átugratni, az egyesével átjutókat pedig a túloldalon álló dzsidások rendre ledöfték. A két szakasz dzsidás végül megrohanta a huszárokat, és visszaverte a rohamot, maga Dzwonkowski is elesett. Közben Ahsbahs őrnagy és Taaffe százados újabb három szakasszal indult a megsegítésükre. A történtek láttán a Vilmos-huszárok 1. őrnagyi osztályának egyik százada arcba fejlődve indult a dzsidások ellen, a szétvert huszárszázad pedig a hátukba indult. Ahsbahs őrnagy 3 szakaszával szemből, Pfrenger két szakasza oldalról támadta meg a huszárokat, s ismét visszaverte őket; ezzel gyakorlatilag megakadályozta a bősárkányi út elvágását. Ekkor esett el a magyar oldalon Münster százados, de maguk a dzsidások is súlyos veszteséget szenvedtek. Ehhez járult, hogy a magyar üteg folyamatosan lőtte a cs. kir. lovasságot. A huszárrohamok visszaverését követően az 5 szakasz dzsidás segítségére érkezett még 2 löveg, 2 röppentyű és a Baden-gyalogság is, s valószínűleg a Wyss által hajnalban maga mellé vett Császár-dzsidás szakasz is. Közben a Baden-gyalogság 1. százada előrenyomult a község nyugati házai és a szilsárkányi út között húzódó égererdőbe és kiűzte onnan a benyomuló