Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET
honvédeket. Két magyar löveg tüzében azonban nem tarthatta magát, visszahúzódott, s végül a túlerőben lévő honvédek elől kénytelen volt visszavonulni a községbe. Csorna kapuvári útra vezető kijáratánál két löveg települt, oda vonult a Baden-gyalogság 3. és 5. százada is, azok védték a temetőt is. A 2., a 4. század és a 6. század fele a Szilsárkány felőli nyugati kijáratot védte. A 6. század másik fele azt az utasítást kapta, hogy tartsa fenn az összeköttetést a Baden-gyalogság és a Hess-gyalogság között a községben. A temető ellen, vonalban, egy-egy csatárlánc fedezete alatt, a 10. és a 23. honvédzászlóalj indult rohamra. Az előnyomuló gyalogságot az ellenséges röppentyűk élénken lőtték ugyan, de csak kevés kárt tettek bennük. A temetőfal közelsége miatt a csatárláncba oszlott századok csadakoztak az alakulatokhoz, sőt, a 23. honvédzászlóalj 6. százada kiszorult a roham főirányából és szétszóródott. A zászlóalj 5. századának fele, amely közvedenül az ellenséges tüzérséggel került szembe, nem tudott előrejutni. Jámborffy százados, a zászlóalj parancsnoka eltűnt, Pongráczot sem lehetett látni, így a két zászlóalj minden irányítás és parancs nélkül a kőfalnak rohant. A zászlóaljak támadását az ellenség visszaverte; az ellenlökést, amely valószínűleg a korábban tartalékban előnyomuló 33. honvédzászlóaljat érte, a Baden-gyalogság 1., 3. és 5. százada hajtotta végre a kapuvári úton. Ezt követően érkezhetett meg a korábbi lovassági összecsapások helyszínére a Nádor-huszárok két százada is. Szerepük az ütközetben a magyar források alapján nem egészen világos. A támadás kezdetén bizonyos, hogy a község déli oldalán voltak, az egyik emlékirat szerint azonban a Vilmos-huszárok sikertelen akciója után ők rohamozták meg a dzsidásokat, színlelt megfutamodás után visszacsaptak üldözőikre és a községbe kergették őket, ahol a honvédek valóságos mészárlást hajtottak végre köztük. (8. napló) Nagy Gusztáv a dzsidások és a Nádor-huszárok utcai harcáról beszél. Kovács Antal levele szerint a Vilmos-huszárokat legyőző dzsidásokat „megpucolták" a tapasztalt Nádor-huszárok. Tény, hogy a Nádor-huszárok szerepéről egy nem résztvevő személy emlékirata is úgy emlékezik meg, hogy az a nyílt téren történt. Az is tény, hogy a Nádor-huszárok vesztesége - számarányukat tekintve - legalább olyan súlyos volt, mint a Vilmosoké, s hogy Dessewffy Dénes százados is dzsidaszúrástól sebesült meg. 53 Bármiként is történt a dolog, a huszárok visszaszorították ugyan a dzsidásokat, de nem tudták megakadályozni a császáriak szabad elvonulását Bősárkány felé. A Szilsárkány felőli nyugati kijáratnál a Baden-gyalogság 2. és 4. századát a Popp főhadnagy parancsnoksága alatti két lovas löveg támogatta; kartáccsal 53 Degré Alajos: Visszaemlékezéseim. (Összeállította, szerkesztette, a bevezetést és a jegyzeteket írta Ugrin Aranka) Budapest, 1983. 23., 431. o.; Kársa Ferenc: Szabadságharcos napló. (S. a. r.: Bona Gábor) Budapest, 1993. 225. o.
