Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről

Nem hitte, hogy a magyarok oly közel lehessenek. Idejük lett volna felkészülni, mert csak egy óra múlva Csorna alatt jelenhettünk meg. A riadót akkor fújták, amikor bennünket a támadásra előre nyomulni láttak. Úgy látszik, hogy a végzet úgy kívánta, hogy a három, létszám szerint gyönge honvédzászlóalj verje meg a komplett négy osztrák zászlóaljt és kergesse a Hanságba. A lovasságunknak is alkalom nyílt az osztrák lovasságot respektálásra tanítani. Még kétszer volt alkalmunk a megvert Wyss-féle, most már két dandárral, a Wolf- és Gerstner-dandárokkal egyesült dandárral szembe állani, Ihászinál és Temesvárnál.

283 Az ellenséges lovasság mindig kikerülte a mi lovasságunkkal való összecsapást, visszavonult a gyalogság háta mögé. Kmetynek nem sikerült a kém által jelzett ellenséges előhadat elfogni, de a győzelem dicsőséges volt. Elfogtunk ellenséges törzs- és főtiszteket, és száznál több altisztet és közlegényt. A csornai veszteségünk érzékeny volt, mert a 3000 főnyi csapatunk 10 százaléka elesett vagy súlyosan megsebesült. Az attakban elesett két huszárkapitány és 36 közvitéz. Az ellenségnek kétannyi vesztesége volt, maga a vezér is elesett. Az ellenséget üldözni képtelenség volt, mert embereink 24 órai menet után teljesen ki voltak merülve, és lovainkból is az utolsó szusz kifogyott.A seregnek pihenést kelletett engedni. Embereink az úgyis nagy csornai piacon gyűltek össze. Itt a fegyvereket gulyába [sic!] rakták, és hol székre, hol a földre leültek. A csornaiak ételt és italt hoztak, és embereinket megvendégelték. Amikor a csatának vége volt, a kivonult győriek tüntettek. Szerencse, hogy segítségükre többé szükség nem volt. Kmetynek szándéka volt embereinek legalább 24 órai pihenést engedni, azonban délután 5 órakor parancs jött a hadosztállyal a Rába jobbpartjára viszszahúzódni, és Tétnél összpontosulni. Az elhaltaknak eltemetése a csornaiakra bízatott, a sebesültek Pápára szállíttattak. A két elesett kapitányunknak tetemei Téten ünnepélyesen eltemettettek. Olvastam a napilapokban, hogy volt tiszttársamat , később országos képviselő Krisztinkovics Edét azzal vádolták volna, hogy ő lőtte volna meg Wyss tábornokot, amiért az 50-es években vizsgálat alatt állott. Ez a vád alaptalan volt. A Krisztinkovics Ede poggyásza, naplója és emlékkönyve az én kocsimon volt akkor is, amikor a Kmety hadteste fegyverletétel végett Aradra indult. Krisztinkovicsnak ideje nem lehetett tőlem elbúcsúzni, sem pedig holmija felett intézkedni. Kénytelen voltam azt, Kmetyvel Törökországba menekülendő magammal vinni. Amikor Szákulnál egy osztrák táborra 283 Ihásznál csak a Gerstner-dandár harcolt; Temesvárnál a Kmety-hadosztály a Ledererlovasdandárral állt szemben. Breit József III. 86. és 276. o.