Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről

Amíg ez megtörtént, azalatt jobb felől a 33. zászlóalj vitéz katonái a győri utcát elfoglalták, és az ott talált vadászokat visszanyomták. Itt igen heves volt a harc, amelynek szemtanúja voltam. A 33-Ík zászlóalj vitézei ellenállhadan bátorsággal foglalták el a hosszú és széles [,] Győrbe vezető utcát, az ellenséget folyvást maguk előtt kergetve. Uchtritz ágyúi is ekkor a helység túlsó részén jelentek meg. Az ott elszállásolva volt ellenségnek nem jutott annyi idő, hogy magát rendbe szedhesse. Futottak az Uchtritz kartácslövéseitől kergetve. A Baden-regiment legénysége nem bírta sokáig az ellentállást. A 23-ik zászlóaljnak második rohamára futásnak indultak, mert különben három tűz közé kerültek volna. Csornának hosszú és széles utcái vannak. Három utcában folyt az elkeseredett harc. Nagy volt az elesettek, nagy a sebesültek száma mindkét részről. Egy órai harc után vitézeink a csornai piacon találkoztak. Mindenütt győztesek voltak, Wyss tábornok dandárparancsnok a piacon az egyik honvédüszt által meglőve esett el. Az ellenség gyalogsága szerencsésen elmenekült, mert vitézeink annyira ki voltak merülve, hogy a futó ellenséget nem bírták üldözni. Ezután következett a csata végén a huszárság és a Császár-ezredbeli dzsidások közötti összecsapás. Ezek az ellenségnek visszavonulását fedezendők, a helységen kívül állást foglaltak. Híre járt, hogy ezek a Császár-ezredbeli dzsidások azzal dicsekedtek volna, hogy majd ha a huszárokkal találkozni fognak, őket móresre fogják tanítani. Honnan jött ez a hír, azt nem tudom megmondani, de lehetséges, hogy a csata előtt egy héttel Csehországból hazaszökött Nádor-huszárok hozhatták. Elég, hogy a dzsidások dicsekvése mélyen sértette a huszárok ambícióját, merthogy a dzsidásokat, akik ugyan három osztály erejéig jelen voltak, - meglátták, legnagyobb dühvel őket megrohanták, soraikat áttörték, velük összeverekedtek, karduk markolatával fejüket ütötték, és köztük iszonyú mészárlást vittek véghez. A szegény dzsidások lándzsáikat nem tudták használni, és így a kurtát fogták. Az attak elég hosszasan tartott, míg végre a dzsidások megugrottak. A három osztályukból 92 ember a csatatéren maradt. Én ezen összecsapásnak tanúja voltam, de hogy éppen ennyi, nem több és nem kevesebb dzsidás az elkeseredett harcnak áldozatja lett, azt csak négy évvel később Tordán, az ugyanezen ezredbeli tisztektől, kikkel ismeretségben álltam, tudtam meg. A dzsidás tisztek a csornai csatának elvesztését Wyss dandárparancsnoknak tulajdonították, mert nem akart az őrjáratot vezetett káplár vallomásának hitelt adni, riadót nem fúvatott. A 10. és 23. honvédzászlóalj Pongrácz és Uchtritz oszlopánál volt, a 33. szintén. A zászlóaljak egyikének sem volt magyar nevű parancsnoka. Mit, hogy az én császári hadseregem Kossuth-kutyák elől hátráljon? Sortűz! Sortűz!