Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről
napfelkelte előtt megrohanhassák. A hadosztályunknak többi részei itt egy órai pihenőt tartottak. Éjfélkor a 33. zászlóalj elindult, hogy Csorna keled utcáit megrohanja. Félóra múlva a 10-ik és 23-ik zászlóalj 280 Kmety személyes vezetése alatt Csorna délkeleti részének megrohanására megindult. A hadosztálynak többi csapatai tartaléknak visszamaradtak. Reggeli három órakor a csornai határon voltunk; a homályban a csornai házakat láttuk. Ekkor egy berek mellett elhaladva, egyszerre csak az utócsapatunknál nagy lármát ütöttek, és néhány lövést hallottunk. Egy dzsidás őrjáratot az országút melletti berekben vettek észre, amely nézte seregünk elvonulását. Az őrjárat egyik emberének lovát meglőtték, és a dzsidást elfogták. A többiek elszaladtak. A lárma folytán mindkét zászlóalj megállott. A tábornok elé vezetett dzsidás elbeszélte, hogy a Wyss tábornok brigádja az este érkezett Csornára, hogy ottan az emberek el vannak szállásolva, és hogy az éjjel őt és még nyolc társát kiküldték őrjáratban. Világos volt, hogy most már nem 2000, hanem 5000 ellenséget fogunk Csornán látni. Ezzel az intermezzóval mintegy 20 percet vesztettünk, és mivel arra is kelletett számítani, hogy a megfutott őrjárat Csornát fel fogja verni, helyzetünk kritikus lett. Itt már csak gyors előrehaladás és heves támadás vezethetett eredményre. Az azonnali előrenyomulás és támadás azért is szükséges volt, mert báró Uchtritzet a lovassággal és Plathyt a 33-ik zászlóaljjal nem lehetett sorsukra hagyni. Kmety ezen körülményeket áttekintve, és bízva embereiben, kik minden alkalommal vitézségüket bebizonyították, „Előre!" parancsolt. Intézkedés is történt, hogy tartalékunk közeledjék. Éppen napfelkeltekor Csorna alatt voltunk. Itt pergett a dob, és fújták a trombitát. Az őrjárat felriasztotta az ellenséget. Szemünk előtt bevonták a helység alatt volt ágyúütegüket, azalatt az idő alatt, amely szükséges volt, hogy a két, rohamosan közeledő zászlóaljunk odajuthasson; időjük volt a temető melletti utca torkolatánál 2 ágyút felállítani, és a rohammal közeledő 23-ik zászlóaljt kartácslövésekkel fogadni. A Baden-regimentnek egyik zászlóalja a temető falai mellett foglalt helyet, és onnan gyorstüzeléssel a 23. zászlóalj második szakaszának az utcára előretörő 40-50 embereit kergette vissza. Ezekből kétharmad része elesett, meghalt vagy súlyos sebet kapott. A Baden-regimentbeli katonák már ingadozni kezdtek, amikor látták, hogy milyen elszántsággal akar küzdeni az a 40-50 ember. Az ellenséges zászlóaljnak parancsnoka (magyar neve volt, amelyet elfelejtettem) 281 , rájuk kiáltott: „Was, meine kaiserliche Armee von Kossuthischen Hunden reteriren. Décharge! Décharge!" 282 ; mire emberei a rohamot visszautasították.
