Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)
OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről
ütegeken túli gabonában a Vilmos-osztály nyomult előre, az ütegeken innét, tehát jobbról a 23-ik, és ezzel egy vonalban a 10-ik zászlóalj, mindkettő arccal[,] megettünk tartalékul 33-ik Előttünk mindkét zászlóaljból egy század csatárlánc bontakozott szét. A nagy gabonából csak fejeink és ragyogó fegyvereink tűntek ki. A nap gyönyörűen kelt ki a láthatár homályából, s a gabnaszárakon rezgő esőcseppekben csillámként tükrözött vissza: midőn a túlsó dandár jeladására mi is rohamra vezényelteténk. A város innebbi végén, a kőfalas sírkert bal oldalán várt készen a befogott lőszer-szekerek előtt egy osztály Kaiser-uhlán 262 , egy osztály gyalog, 2 röppentyű asztal, és 2 vetágyú. Vilmosaink azonnal, és velük mi is megkezdénk a rohamot. Huszáraink azonban a gabna széléni mély árkon nem mind ugrattathatván keresztül, kísérletök nemcsak nem sikerült, de az árkon átugrott jobb lovasok a dzsidások által leszúrattak. Elesett három százados, több közvitéz, s a többiek a gabnába visszaszaladtak. Mi szuronyt szegezve másztunk a buja gabna hálós szövetein előre. Elkezdődött most a röppentyű tűz, de a rohanók gyorsabb előnyomulása miatt ez a keskeny vonal[at] - melyet zászlóaljunk képezett — nem sérthetvén, éppen nem gátolta a rendes elővonulást. Csatáraink már éppen előttünk állottak, mert a sírkert kerítésén túl nem meheténk. Zászlóaljparancsnokunk, Jámborffy eltűnt előlünk. Pongráczot elragadta szokott heveskedése a csapattól. így minden vezényszó vagy parancs nélkül, az elkezdett irányt nem cserélhetvén, arccal éppen a kőfalnak mentünk. Az előttünk lévő csatárszázad, tőlünk a 6., kiszorulva a térről, mögöttünk elenyészett, Az 5. század egy szárnya a kőfalon túlesve, szembe nem szállhatott a röppentyűvel, a mintegy 60 lépésre álló erős fedezetű vetágyúkkal. Több halott és sebesült vesztése után fel kelle hagynunk ez utca rohammal. Zászlóaljunk jobbszárnya és a 10-ik zászlóalj eközben elkerülve a sírkert falazatot és árkot, az utcába benyomult. Négyszeri kartácslövést kiállván, mi is újra összeszedtük magunkat. Éppen e percben volt a Nádor-huszárok és dzsidások közd utcai harc. A győzelem már ingadozni kezdett, mert huszáraink már többször visszaverettek; midőn az udvarok, utcák kerítésein átkapaszkodva, az utcára dűlő házak közé juthattunk, és a dzsidásokat oldalba puskázhattuk. Ezzel a huszárok győzelme biztosítva lőn. A zárda és fogadó közti téren állott még egy zászlóalj vadász. Ez csiklandozta meg a győzelem nyerhetését, de egyszeri futó tűz után, miután tábornokjuk, Wyss is elesett, futásnak eredtek. Mikorra azonban szétszórt seregünk a kertek és utcák labirintjából együvé szövetkezhetett, az ellenség rendbe szedte tömegeit, és a Csornán túli erdőbe menekült. Tettünk egy kis manővert utánok, de félve, nehogy a kapuvári sereg segélyül érkezendik, és utunkat megettünk elvágja, összeszedett sebesültjeinkkel és halottainkkal elhagytuk Csornát, és így minden érdekesebb eredmény nélkül Dőr, Csecsén, Sz[ent]mihály falvakon át a Rábán ismét túl húzódtunk, s legközelebb Téten vet'** Császár-dzsidás.
