Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

OKMÁNYTÁR - Naplók és visszaemlékezések a csornai ütközetről

tünk állomást. Halottunk 3 százados, mind Vilmosok, s néhány közvitéz, — századomból 3 halott és 8 sebesült. Dandárparancsnok Mikovinyi is megsebesült. Összesen 100-150 a veszteség; sebesült- és halottakban az ellenségből 1 őrnagy, 3 főtiszt, 150 halott, köztük 60 dzsidás és 50 sebesült. Fogoly 2 főtiszt, több közvitéz. Június 14-én volt tiszttársaink eltemetése. Csak a tisztikar vett részt az ünnepélyen, és a huszárok. A három fekete koporsó előtt és után ment a kíséret szótian és bánatosan; foglyaink is részt vettek, ha nem is a bánatban, de legalább az ünnepélyben. Mind a hárman együvé temettettek el a sírkert jobb oldalán. Emlékoszlop állíttatására összeadtunk egypár ezer forintot. — A terv azonban nem sikerült, mert nemcsak Tétet elhagytuk, de itt, Komárom alatt is már ismét csak menekvésről van szó. Téten jó időig szállásolt hadosztályunk, minden nap hadi gyakorlatokkal mulattunk. (...) Győri Közlöny, 1886. június 17. No. 48.; Sopron, 1886. június 30. No. 52. 12. Veszprém, 1889. január 12. Kovács Antal veszprémi hivatalnok levele Kovács Imre ev. ref. lelkészhez^ Édes Öcsém! Csak most vehettem időt arra, hogy egyet s mást a csornai és ihászi ütközetekről — amint emlékezetemből összeszedhettem — Neked megírjam. Naplót - elég hiba — hogy nem vezettem, ennélfogva csakis oly szűk körre szorítkozom, ami szemeim előtt folyt le, s amiről biztosan emlékezem. Kmety dandárja 1849 június 12-én, úgy 5-6 óra körül indult Marcaltőre két üteg ágyúval, ú[gy] m[int]: König százados 6 ágyúból álló lovas és Traub Kálmán főhadnagy 8 ágyúból álló gyalogütegjével, tehát 14 ágyúval. Estve érkeztünk Marcaltőre, ott pihenést tartván, éjjel megindultunk Csorna felé, s reggel amint világosodni kezdett, beértünk Szilsárkányba (úgy hiszem vagy emlékezem, hogy a Csornán inneni s vele határos község Szilsárkány), itt az észak s délnek elnyúló falu derekát már túlhaladva, egy keletnek nyíló utcából egyszer csak reánk bámul néhány Kaiser-uhlánus, s rögtön megfordulva nyargaltak vissza s az erre nem is számított gyalogságtól utánuk eresztett néhány golyó mi kárt sem tett bennük — de rögtön huszárok vágtattak utánok — és szinte a falu északi végénél is kerítőleg terelték kelet felé, nehogy idején hírt vigyenek Csornára, így történt, hogy mire az ellenség Csornán megtudta a támadást, már akkor mi egy félkörben. ú[gy] m[int] nyugot, dél és délkeletről körbe vettük, s csak akkor hallottuk a városban a riadó dobolást és trombitálást.