Hermann Róbert: A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. (Sopron, 1999)

HERMANN RÓBERT: A CSORNAI ÜTKÖZET

A csornai ütközet után a Kmety-hadosztály visszatért Tétre, majd Marcaltőre. A cs. kir. hadsereg június 26-27-én kibontakozó általános támadása során a hadosztály elszakadt a Győrt védő VII. hadtesttől, s Székesfehérvár felé vonult vissza. Az ellentmondó utasítások, a hasonlóképpen bizonytalan hírek miatt Kmety nem tért vissza a Görgei vezette feldunai hadsereghez. Közben június 26-án vezérőrnaggyá léptették elő. Július 2-án egyértelmű utasítást kapott Kossuthtól: hadosztályával Paksnál keljen át a Dunán, s vonuljon a Bácskába és vegyen részt a Jellacic elleni harcokban. Kmety július 7-én átkelt a folyón, ahhoz azonban már későn érkezett, hogy a Jellacic ellen vívott kishegyesi csatában érdemi szerepet játszhasson. Augusztus elejéig a Bácskában állomásozott, majd augusztus 9-én, a temesvári csata napján vette fel a kapcsolatot a délvidéki magyar fősereggel. Az immáron gyengébb hadtestnek megfelelő hadosztály alaposan kitett magáért, a balszárnyon indított támadásával megakadályozta, hogy a cs. kir. fősereg döntő csapást mérjen a magyar erőkre. A magyar hadsereg bomlását azonban már ez sem akadályozhatta meg: Kmety hadosztálya augusztus 15-én Lúgosnál még utóvédi ütközetet vívott Haynau egyik dandárával, a másnapi facséti haditanács után azonban az ő csapatai is bomlani kezdtek. Kmety maga is emigrációba indult. Török földön mohamedán hitre tért, s Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe. 1853-tól dandártábornok volt, 1855-ben Guyon mellett ő védte a karszi erődöt Muravjev orosz tábornok ellen. Amikor az erőd újabb parancsnoka, Williams tábornok az átadás mellett döntött, Kmety és Guyon átvágták magukat az ostromlókon és kikerültek a kelepcéből. 1856-ban Kmety hadosztályparancsnok lett, 1862-ben nyugalmazták, s Londonban telepedett le. Ott halt meg 1865. április 25-én, 52 éves korában.

31 A Kmety-hadosztály két dandára közül az egyiket Pongrácz László alezredes vezényelte. Pongrácz 1824. december 15-én született a Hont megyei Felsőtúron. Tanulmányait a győri bölcsészeti akadémián végezte, 1840-től hadapródként a galíciai kiegészítésű 58. (István) gyalogezrednél, 1847-től hadnagyként a bécsi magyar nemesi testőrségben szolgált. 1848. szeptember 20-án leköszönt és hazatért. Október 3-tól a Győrben szerveződő 23. honvédzászlóalj főhadnagya, október 19-től századosa volt. Kmety dandárparancsnoki megbízatása után ő vette át az alakulat parancsnokságát. 1849. március 5-én léptették elő őrnaggyá. Remekül szerepelt Buda bevételénél, amiért május 22-én megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát, egyben alezredessé és dandárparancsnokká nevezték ki. Kmety 1849 augusztusi távozása után ő vezette a hadosztályt, az augusztus 20-i borosjenői fegyverletétel után azonban megszökött a fogságból és emigrált. 31 Bona Gábor, 1987. 203. c; Thurzó Miklós 112-129. c; Gelich Rikhárd III. 234-235. c; Andrássy Antal, 1981. 217-223. c;