„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

lás köszönetemet fejezem ki Őméltóságának, továbbá tisztviselőtársaimnak is, elsősorban azoknak, akik velem együtt jubilálnak, valamint a többi tisztviselőtársamnak, a város minden alkalmazottjának kezdve helyettesemtől le egészen a legutolsó munkásig, akik munkámban mindenkor hűségesen kitartottak mellettem a köz érdekében. A jubileumom alkalmával sokan felkerestek vagy üdvözlő soraikkal, vagy személyesen elmondott jókívánságaikkal. Minden ilyen alkalommal számadást vetettem önnönmagammal, vajon megtettem-e minden, amit tettem kellett. Alapos lelkiismeretvizsgálás után joggal véltem megállapíthatni a következőket: tudva soha senkinek sem ártottam. Mindenkor az volt a törekvésem, hogy a város érdekeit előmozdítsam; segítsek bajban lévő polgártársaimon, amennyire a közérdek sérelme nélkül lehet. A város érdekében kifejtett működésemben magamat soha nem kíméltem. Ha hibáztam, hibám is abból a törekvésemből származott, hogy a város érdekeit kívántam a legjobban szolgálni. Néha téves megítélésben is volt részem. Polgármesterségem elején sűrűn gomolyogtak az összeomlás, a rombolás forradalmi por-felhői. Mikor ezek a felhők elültek és elszállt a por, akkor tisztán megmutatkoztak és megismerhetők voltak törekvéseim. Most mikor szolgálatom egyik határkövéhez érkeztem, jól esett, hogy a tek. törvényhatósági bizottság többségi pártja, a városi Egységes Párt elismerte törekvéseim tisztaságát és jóhiszeműségemet. Hálát rebegek a jó Istennek, hogy ezt az időt megérnem engedte; le is rovom érte hálámat a megsegítő Istennek a megfelelő helyen és időben. A közszolgálati alkalmazott bőven meríthet munkájához kitartást abból az elismerésből, melyben előjárói részesítik és meríthet abból a szeretetből, amellyel munkatársai körülveszik. Ha Pinezich István dr. úr őméltósága külön kiemeli, hogy rövid néhány heti pihenés után megújhodva állhatok munkába, nekem illik rámutatnom arra, hogy előjáróim és a polgárság elismerése, továbbá munkatársaim szeretete az a radioaktív erő, amely az idegeket gyógyítja és megacélozza a köz javára. Akik ismerik lelkem világát, nem fognak szerénytelenséggel vádolni, ha a költő szavaival fejezem be hálaadó felszólalásomat: „Tudtam azoknak szépen adni, Akiktől önzőn mitse vettem; Éltem, mert néha éltem másnak." /-Ady-/ Másoknak éltem, másoknak kívánok élni. Éltem Sopronnak és hogy a jövőben is eredményesen élhessek ennek a szép városnak és derék polgárságának, ahhoz kérem a jó Isten kegyelmét, a tek. törvényhatósági bizottság bizalmát és támogatását és kérem munkatársaim hűségét és szeretetét.