„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

27. VÁROSFEJLESZTÉSI ELKÉPZELÉSEK. A POLGÁRMESTER VÁLASZOL.

1 RÉSZLETEK. 1930. DECEMBER 30-31. KÖRÜL. 4./ Mik a városfejlesztésre vonatkozó legújabb tervei? Legújabb tervek! Az ember a mai nehéz viszonyok között már tervezni sem mer. Terveztem boldogabb időkben, terveztem 1918-ban, amikor a város polgársága első ízben tisztelt meg bizalmával. Akkor sokat terveztem és vajmi keveset lehetett megvalósítani, mert a háború összeomlása után olyan kavarodás szakadt reánk, amelyben az alkotó munka jóformán teljesen lehetetlenné vált. Ha végre lehetne hajtani azokat a terveket, amelyekkel 1918-ban foglalkoztam, akkor is nagy lendületet lehetne adni a város életének. Akkor magam elé tűztem, hogy a világháború pusztításának romjait eltakarítsam. Sajnos még mindig van rom, amitől eddig nem sikerült megtisztítani a közigazgatás mezejét. A szegényügy terén nagy nehézségekkel állunk szemben. A világháború pusztítása folytán a szegénység napról-napra nő. Bővítenünk kell a polgári otthonunkat, hogy az elszegényedett és elöregedett embereket ott megóvhassuk az élet nyomorúságától. Iparunk és kereskedelmünk megérzi az ország megcsonkítását. Iparosainknak segítségére kell lennünk, hogy munkához juthassanak. Amint a múltban, úgy a ránk köszöntő újévben is azon kell lennünk, hogy az állami rendelésekből a kisiparosaink minél többet kaphassanak. Vásárainkat, különösen állatvásárainkat kell felkarolnunk, hogy Sopron kiviteli piacát visszasegíthessünk arra a helyre, ahol a boldog béke korszakában állott. Ez a feladat persze függ a kormány kereskedelmi politikájától, vagyis attól, hogy a kormánynak milyen kereskedelmi szerződéseket sikerül megkötnie a szomszédos államokkal. Ha exportunkat sikerül felfokoznunk, akkor élet lesz a város falain belül is, a fokozottabb kivitel hasznát élvezné a mezőgazda, az iparos és kereskedő egyaránt. Az ember nem tudja, hogy a három főfoglalkozás közül melyik van legsúlyosabb bajban. A soproni gazdák nem tudják boraikat értékesíteni. Ezért a felelősség részben a gazdákat is terheli. Újabban a bortermelésben nem minőséggel versenyeznek, hanem mennyiségre törekednek. Silányabb minőségű borokat termelnek csak azért, mert ennek a venyigéje bőségesebb termést biztosít. És tetőzik a bajt azzal, hogy korán szüretelnek. A hegyközségekről alkotott törvény ebben a tekintetben módot nyújt majd arra, hogy hatósági beavatkozással rendet teremthessünk és ezt a törvényes kötelességünket a legszigorúbban végre kell hajtanunk szőlősgazdáink összessége érdekében még akkor is, ha egynéhányan nagyon meg fogják érezni a törvény szigorát. Remélem, hogy sikerül majd meggyőznünk gazdáinkat arról, hogy jó minőségű szőlő ültetésével bizto' A gépelt kézirat alapján nem sikerült megállapítani ki és milyen alkalomból tette fel e kérdéseket. A riportnak a soproni sajtóban sem találtuk nyomát.