„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

mutatni Istennek és a köznek. Ezek a felekezeti békének a megbontói, ezek a felekezeti harcnak önös taktikusai, akik munkájukkal ártanak a város és az ország nyugalmának. Pedig erre a nyugalomra szükségünk van országszerte, de különösen városunkban. Sehol az országban nem küzd a polgárság nehezebben, mint a civitas fidelissima falai között. Csak a megértés, az igaz felebaráti szeretet, a keresztény erkölcsöknek ez a legszebbike, csak ez biztosítja azt az eró't, amely nélkül e város boldogulását nem szolgálhatjuk sikerrel. Ennek tudatában megismétlem szent esküvésem kiegészítéséül a 11 évvel ezelőtt erről a helyről tett ígéretemet: „ a felekezeti elfogultságot és a politikai pártoskodást elhatározásaimban soha szóhoz jutni nem engedem." Tisztelem mindenkinek a meggyőződését, de követelem ezt a tiszteletet a magam meggyőződése számára is. Nem hagyhatok cserben senkit az igazságért való harcában csak azért, mert meggyőződése véletlenül egyezik az enyémmel. Ily viselkedés a felelősség elől való bujkálás volna, amely az elfogultságnak visszás, csúf, torz alakját öltene magára és férfihomlokomra a gyávaság szégyen bélyegét sütné. Mélyen tisztelt Uraim! A múlt számadás könyvéből bemutattam néhány hátralékos tételt, hogy ráeszmélhessünk a legsürgősebb tennivalókra, ha le akarjuk róni e város polgárságával szemben tartozásainkat, melyekkel jó néhányan, akik ebben a teremben már régebben dolgozhatunk, adósok maradtunk és amely adósságért az új városatyák kezességet vállaltak, amikor a polgárság bizalmát elfogadva bevonultak ebbe a terembe, hogy Sopronért fáradozzanak. Ha polgártársaink számára megnyitjuk a jólét forrásait az állattenyésztés felkarolásával, nemes gyümölcs és csemege szőlő telepítésével; gyárak támogatásával, amelyekben a munkaadó és a munkavállaló közös érdekeit az igazság mérlegén mérjük; ha iskoláinkat szaporítjuk és nyaralóinkat bővítjük és ha biztosítjuk a lelkek békéjét és összhangját: akkor nyugodtan nézhetünk a jövőbe. Sopron szebb jövőjéért munkakedvet és nemes acélos akarást hoztunk, én is, munkatársaim is. Ezeket szívesen felajánljuk polgártársainknak, de kérjük cserébe a tekintetes Törvényhatósági Bizottság támogatását. Ebben az ünnepi pillanatban hadd forduljak imádsággal az egek urához, aki az elmúlt évtizedben gyakran éreztette velem és minden polgártársammal, hogy él, és aki nehéz órákban sokszor fordult kegyelemmel felém, vergődő vándora felé. Kérem a Mindenhatót: hadd lehessek munkatársaim jó vezére, igazságos előjárója; hadd lehessek ennek a városnak első hűséges szolgája, hogy méltó lehessek a hűség városához;