„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

adjon szívet, amely meleg vérhullámaival felfogja a szegénység hideg nyomorának jajkiáltatását; hadd száríthassam le polgártársaim könnyeit és verejtékét; adjon szívet és töltse meg erővel, amely e város boldogulásának útjából minden akadályt el tud hárítani.; hadd vezethessem Isten utjain Sopron népét az ősöktől öröklött erények fényében a tisztes polgári munka érvényesülése felé és a magyar kálvárián a magyar igazság feltámadásának, Nagy Magyarország újjáépítésére. 25- JEGYZŐKÖNYVI KIVONAT A TÖRVÉNYHATÓSÁGI BIZOTTSÁG TISZTÚJÍTÓ ÜLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVÉBŐL. A VÁROSI EGYSÉGES PÁRT ELNÖKÉNEK, PLNEZICH ISTVÁNNAK A BESZÉDE. SOPRON, 1929- DECEMBER 10. Méltóságos Polgármester Ur! Kedves Barátom! Sopron szab. kir. város törvényhatósági bizottságának bizalma a mai napon ismét Feléd fordult. Újból megtisztelt a város első polgárát megillető díszes hellyel. Nekem jutott a szerencse, hogy a törvényhatósági bizottság nevében üdvözölhesselek. Ilyenkor bizonyos érzelmi momentumok megmozdulnak az emberben és noha nem szeretem a közéleti érzésekbe az egyéni érzéseket belekeverni, nem tudok bizonyos ifjúkori érzelem hatása alól szabadulni. Ezek az érzelmek uralkodnak most ebben a pillanatban rajtam és így mondhatom, hogy szerencsés vagyok, hogy előtted állhatok, és életed örömnapján üdvözölhetlek. A főispán úr eléggé méltatott, elmondotta, hogy Te ki vagy és éppen azért, mert az vagy, akinek ő jellemzett, éppen azért választottunk meg újból. Az a küzdelmes tevékenység, hazafias kitartás, amelyet a múlt nehéz napjaiban tanúsítottál megbecsülést szerzett Neked és olyan kapcsolatot létesített közöttünk, amelynek erőszakos eltépésére azt hiszem még gondolatban sem gondolhatott senki. A bizalom megnyilvánulása nem történhetett másképp, mint ahogy megtörtént, mi igen sok reményt fűzünk további működésedhez. Kedves Barátom! A múlt esztendők - én úgy látom - hogy azok a romok eltakarítására voltak szánva, a lelkek egyensúlyát kellett Sopronban megvalósítani és helyreállítani. A következő évek azok, amikor igazán a romok helyébe építeni kell. A Te vezetésed alatt ezt a várost megmentettük. Megmentettük a hazának, most rajtad és rajtunk a sor, hogy a megmentett várost boldoggá is tegyük. Te ismered ennek a díszes testületnek a programját, én merem állítani, hogy ez a program a Te programod is. Én tudom azt, hogy azok a gondolatok, a jövőnek azok a tervei,