„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

kám föl van véve a soproni tiszti leánynevelő intézetbe, az ipari tanfolyamra, amely tegnap érkezett értesítés szerint február 15-én nyílik meg. - Most már egészen bizalommal fordulok Önhöz, mint aki Sopron városának feje, kérem, mondja nékem meg, vihetem-e lányomat egész nyugodtan, bátorsággal Sopronba, nem lehetnek-e ottan zavarok osztrák részről, vagy bármi más miatt. Kérem, ne értsen félre, nagyon nagy aggodalmat kellene kiállnom, ha nem lenne a helyzet ottan nyugodt. Férjem; elesett Szerbiában mint tart. főhadnagy (ügyvéd volt) - két lánykám maradt, és ők az én mindenem. - Ugye érthető, ha biztonságban óhajtom őket, és mi itt a Tiszántúl olyan messze vagyunk Soprontól. Mint tiszti árva lett fölvéve lánykám, 15 éves, államköltségesnek és úgy szól a fölvétele: „kiképezve háziiparban, nyelvekben, esetleg zenében". Ezért kerülne ő oda, abba az idegen környezetbe. Az uram Sopronban tanult, az evang. Lyceumban. Cegléden született, és tőle mindig Sopron iránti ragaszkodást hallottam. Innen, az Alföld szívéből oly örömmel vinném ezt a szín magyar gyermeket oda, hogy ismerje és szeresse meg Sopron városát, amelyért annyit aggódtunk, s amelyre büszkék vagyunk. De megvallom, nyugtalan vagyok, biztonságban lesz-e ott lánykám. Nagyon kérem Főpolgármester Úr őszinte válaszát, ismeretlenül teljes tisztelettel: özv. LJdvardy Viktorné Törökszentmiklós , Szolnok vm. 19- BESZÉD VITÉZ SIMON ELEMÉR FŐISPÁN IKTATÁSAKOR. SOPRON, 1922. OKTÓBER 4. Méltóságos Főispán Úr! Nemzetes Vitéz Uram! Nagy e város öröme ma. Ahogy az anya, a bajban levő anya várja a jó fiú hazatérését és segítségét, úgy várta e város Méltóságodat. Ahogy a bajban levő anya fiától reméli a boldogabb múlt visszavarázsolását, úgy várja e város Méltóságodtól reményeinek megvalósítását. Méltóságod e városnak a fia. A szemben levő megyeházán született, ott ringatták bölcsőjét, e város szívéből indult neki az életnek, amely elhalmozta sok minden jóval, de megismertette a keserűségét ízével is. Hosszas távollét után visszatér most a mi közös anyánk ölelő karjai, ez ősrégi város ódon falai közé.