„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

testvéreink meggyőződhettek azóta a költő ihletett szavainak igazságáról, hogy: Magyarországon kívül nincsen számukra hely, áldja, vagy verje a sors keze őket, itt élniök és halniok kell. Megdöbbentő és elkeserítő volt észrevennünk azt, hogy az összeomlás idején ellenünk fordult az a nép is, mellyel évszázadokon át megosztottuk jósorsunkat és vállunkra vettük balszerencséjének terhét. Felbőszített minket osztrák szomszédunk eljárása, aki évszázados barátságunkat azzal hálálta meg, hogy odaállt ellenségeink sorába és részt követelt magának csonka Magyarország cafatokra tépett testéből. Hogy leplezze kapzsiságát, eleinte felbíztatta itt élő német testvéreinket, hogy ezeréves alkotmányunk romjain külön jogokat, külön tartományi berendezést követeljen. Ennek a talaján elhintette a hűtlenség magvát és mikor ez a mag életre kelt, akkor mi a vörös uralom jármát nyögtük és a nagy világban nem volt képviselőnk, sem szószólónk: ezt az árvaságunkat, elhagyatottságunkat felhasználta az osztrák arra, hogy elhitesse a győzők asztalánál a világ bíráival, hogy a Magyarország nyugati végein élő németek és horvátok a magyar uralom alól szabadulni kívánnak és hogy felszabadításukat az osztrákoktól várják. Sopron város népe a nyugati végek elszakításának veszedelme ellen az első perctől fogva tiltakozott és dolgozott minden erejének megfeszítésével. Ennek az ősrégi városnak nemes polgársága felismerte szép feladatát amit a sors rábízott; felismerte, hogy kötelessége neki vezetnie az elszakításra ítélt terület népét a kötelesség teljesítésében, a haza szeretetében. A három évi buzgó munka eredménye a népszavazás, mely fényesen megcáfolta ellenségeinknek világgá kürtölt hazugságait. Sopron népe elől járhatott abban, hogy elégtételt adjon a világszerte megrágalmazott Hungáriának; megcáfolhatta azt a hazugságot, hogy Magyarországon különbséget tettek az ország fiai között aszerint, hogy ki milyen nyelven beszél; megcáfolhatta azt a hazugságot, hogy itt nem mindenki egyformán jogosított édes gyermeke a hazának. Áldjuk az egek Urát, hogy nekünk alkalmat adott arra, hogy megcsúfolt édes hazánk igaza mellett hűségesen tanúbizonyságot tehettünk. Azok a polgártársaim, akik német nyelven dicsérik a mindenhatót, szintén büszkén emelt fővel járhatnak, mert legtöbben közülük a veszedelem órájában nem tántorodtak meg, nem feledkeztek meg hűségükről. Rigától Lépesfalváig minden vasúti állomáson, hol pénzért, hol ingyen osztogatják a német újságokat, amelyek pellengérre állítják Sopronnak Magyarországhoz hű maradt német fiait és vezéreit. Ezek az újságok azonban ne keserítsék el örömünket, amely nagy győzelmünk ünnepén eltölt minket. Majd mikor Európa szerte ismét diadalra jut az igazság, majd midőn a rendnek és a tisztességnek hívei jutnak ismét szóhoz Európában, akkor a német birodalomban élő testvéreink, a „deutsche Treue" népe fog igazságot és elismerést szolgáltatni a Sopron városában és vidékén élő németségnek; büszkén fogják őket emlegetni, amiért nem hazudtolják meg a példás némethűség szent tanát, hanem kitartottak megcsúfolt,