„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

ártatlanul meghurcolt szegény magyar hazájuk mellett. Hiszem, hogy az igazság általános győzedelmére nem kell soká várnunk. Majd ha a népek irigykedése veszít pusztító erejéből és a népek vak gyűlölködése lelohad, akkor igazságot fognak szolgáltatni a magyar népnek, amely nem nyomta el azokat a népeket, melyeket egyenrangú vendégeknek fogadott be országába, amelyektől soha nem követelt mást, csak szeretetet és hűséget, vállvetve munkát közös céljaink megvalósítására. Ha ez az idő el fog jönni, akkor azok a népek, amelyek ma felsőbbségüket akarják éreztetni velünk szemben, el fogják ismerni, hogy a magyar nemzetiségi politika különb volt a műveltségükkel büszkélkedő népek nemzetiségi politikájánál. A művelődés szolgálatában elért sikereivel joggal büszkélkedhetik a német nép. Ennek a népnek egyik nagy államférfia, Bülow herceg azt mondja egyik nagyszabású művében, melynek címe "„Deutsche Politik", hogy a nemzetiségi politikában az egyik népnek a kalapács, s másiknak az üllő szerepe jut. Az egyik nép a győztes, s másik a legyőzött. Ha eljön az igazság diadala, akkor a büszke nyugati népek el fogják ismerni, hogy a magyarnak nemzetiségi politikája nemesebb volt, mert a magyar ezer éves történetének minden lapjával tudja igazolni azt, hogy az ő nemzetiségi politikája nem rendelte az idegen nyelvű népeket üllőnek az államfenntartó nép kalapácsa alá. A magyar nép nemzetiségi politikájának jelképe a testvéri szeretetben összekulcsolódó kezek, melyek egymást vigasztalóan simogatják a baj óráiban, egymást támogatják a közös munka idején. A német lapok világszerte viszik a azt a hírt, hogy a német birodalomtól erőszakkal elvett gyarmatok néger és egyéb vad néptörzsei visszakívánják a német uralmat. A nagy német nép ma büszke a vad néptörzsek hűségére és ragaszkodására, amelyek alig néhány évtizeden át élvezték a német birodalom védelmét. Meg vagyok győződve, hogy a nagy német birodalomban élő és becsületben gondolkodó polgárok milliói nem veszik rossznéven, hogy Sopron városának és vidékének német nyelvű fiai magyaroknak vallották magukat és nem szegték meg hűségüket, amellyel a magyar hazának tartoznak hála fejében azokért a jótéteményekért, szabadságjogokért, amelyekben a magyar nép részesítette a soproni németséget az évszázadok hosszú során át, amióta meg kellett válnia a hatalmas német nép óriási kötelékéből, hogy megélhetést és boldogulást keressen a magyar nép védőszárnyai alatt. Ezt a védelmet mi is avval háláltuk meg, amivel a néger hálálja meg: a német birodalom védelmét: hűséget tanúsítottunk ezer éves hazánk mellett. Mélyen tisztelt Polgártársaim! Petőfi Sándor a hazaszeretet apostola azt mondja: „Ha nem születtem volna is magyarnak E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén." /:Elet vagy halál:/