„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Turbuly Éva: Thurner Mihály polgármester (1878-1952)

események. Ebben az is szerepet játszott, hogy a háttérben támogatták az ál­lamapparátus magas posztjain lévő soproni származású tisztviselők, köztük Laehne államtitkár. 2 " 1923 novemberében indult Sopronban az evangélikus akadémia, amely 1930-ban a pécsi egyetem teológiai fakultásként kapott impozáns épületet a Deák téren. Míg a virágkornak tekinthető dualista korszakban 17 oktatási célra használt új épületet emeltek, a két háború között 12-őt. Új intézmények mellett az építkezések a már meglévők jobb és korszerűbb elhelyezését segítették, amely az oktatás anyagi, szellemi és pedagógiai feltételeit egyaránt javította. 29 Thurner a népszavazás tíz éves évfordulóján tartott beszédében újra össze­foglalta a városfejlesztésre vonatkozó elképzeléseit. Az elért eredmények, Sop­ron viszonylagos jóléte ellenére számos probléma maradt megoldatlan, a kor­mányzati támogatások mértéke elmaradt a remélt mértéktől. 1929-ben újabb tíz esztendőre megerősítették polgármesteri székében. Hatásköre a közigazga­tási reform eredményeként megnőtt, mozgásterét azonban korlátozta, hogy a világválság hullámai Sopront is elérték, sokan elvesztették munkájukat. A város közmunkákat hirdetett, az országos átlagnál magasabb munkabérekkel. A kor­mányzati támogatást segélyezésre fordították. Az ínség kezelésére pótadókat vetettek ki, a gyáraknak megrendeléseket szereztek. Ebben az időszakban a várospolitikát a Pinezich István vezette Egységes Párt egyeduralma jellemezte. Ahogy Parragi György újságíró annak idején megfo­galmazta: ,Adva van egy a maga monopol helyzetének öntudatával bíró párt és egy mindig temperamentumos, egyéni elgondolásokkal és intenciókkal bíró polgármester. Néha a párt és a polgármester annyira külön utakon haladt, hogy az ellentétes felfogások odafenn, a minisztériumban csaptak össze szen­vedélyesen, de soha nem fajultak kicsinyes torzsalkodásokká, melynek a végén a város itta volna meg a levét." Pinezich és Thurner között a viszony tovább romlott, munkakapcsolatuk egyre feszültebbé vált. Az új főispán, Hőgyészy Pál sem igazán kedvelte. Pinezich 1939-ben már szívesen vette volna Thurner távo­zását, ezzel azonban még pártja tagjai sem értettek egyet. A választáson 75:48 arányban Thurner győzött Kamenszky Árpád ellenében. 3 " 1941 májusában még­is lemondott, nyugdíjba vonult. A konkrét okokat nem ismerjük, a megválto­zott politikai viszonyok mellett a 23 év alatt óhatatlanul felgyülemlett, egyre nehezebben viselt feszültségek is szerepet játszhattak elhatározásában. Várat­lanságát bizonyítja, hogy két hónappal korábban még azzal az indokkal vette fontolóra a Konvent elnöki tisztségének elfogadását, hogy polgármesteri teen­dői minden idejét lekötik. ,A közélet harcosát gyakran éri gáncs, kellemetlen­ség, fájó seb" - írta egy levelében még 1928-ban. M Valószínűleg ilyen seb(ek) is hozzájárultak döntéséhez. A politikától visszavonult, a Soproni Selyemgyár Rt. igazgatójaként azonban továbbra is aktívan tevékenykedett. Már polgármester­sége idején is számos cég, így a GySEV, a Serfőzde, több helyiérdekű vasúti társaság igazgatósági tagja volt. 32

Next

/
Thumbnails
Contents