„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Turbuly Éva: Thurner Mihály polgármester (1878-1952)

Az 1941. július 31-i díszközgyűlésen érdemeinek elismeréséül a Törvényhatósági Bizottság díszpolgárrá választotta. Kedves embere, Papp Kálmán városplébános búcsúztatta, méltatva a város szolgálatában töltött csanem 30 esztendőt. Sokakkal együtt vallotta: „Egyénisége, pénzügyi képességei, széleskörű műveltsége, gondviselésszerű adományok voltak városunk számára, amelyek a 23 év politikai, társadalmi és gazdasági hullámverésében hatalmas erővel segítettek bennünket... Thurner leköszönő beszédében az elmaradt terveket sorolta: „Szomorú szívvel kell megállapítanom, hogy sok tekintetben ott vagyunk, ahol voltunk 23 évvel ezelőtt." Ugyanakkor imponáló az eredmények felsorolása: új iskolák, kórház, középületek, az idegenforgalom térnyerése.

M Nagyformátumú, becsvágyó politikus volt. Nem tartozott a "törzsökös" városi elithez, vagyon sem állt mögötte. A gazdasági és pénzügyekben járatos jogászként nyerte el 1918-ban a város vezetői elitjének bizalmát. Bemutatkozó beszédében felvázolt elképzelései is mutatják, hogy messzire látó, realista, a város helyzetét jól felmérő, kivételes munkabírású politikusként került székébe. A forradalmak alatt képes volt a város érdekében szükséges minimális együttműködésre, s később is bírta a szegényebb néprétegek bizalmát. Személyének szerepe volt abban, hogy a munkások és gazdapolgárok jelentős része a népszavazáskor Magyarországot választotta. Szociális és szegénypolitikája a későbbiekben is mintaszerű, ígéreteit a várost irányító - többségükben keresztényszocialista elveket valló pártok egyetértésével - lehetőség szerint valóra váltotta. Kiváló szónok volt, hatásos beszédei megfeleltek a kor ízlésének. Eredményesen képviselte városa érdekeit országos fórumokon, ebben tekintélye, rábeszélő képessége egyaránt segítette. Tudományos és művészeti rendezvényeket vitt a városba, polgármestersége alatt Sopron nem csak az iskolák, a kultúra, a művészetek városa is lett, s ebben személyes elkötelezettségének kiemelkedő szerep jutott. A nehéz idők ellenére támogatásával történeti kiadványok hosszú sora jelent meg, gondoljunk Házi Jenő, Thirring Gusztáv Csatkai Endre munkáira. Az ő érdeme is, hogy a népszavazást követő első közgyűlésen már döntés született a város történetének megírásáról, amelynek eredménye Házi Jenő 13 kötetes oklevéltára. Számosan - így Mollay Károly nyelvész-történész, Winkler Oszkár építész a város ösztöndíjával tanulhattak. Mollay Károly így emlékezett: „Ilyen gondoskodás kevés helyen volt a város fiataljairól, mint Sopronban. Thurner Mihály idejében az volt a szokás, hogy a soproni gyerekek disszertációit - amit akkor ki kellett nyomtatni - a város költségén jelentették meg. Mivel Thurnertől ösztöndíjat kaptam, félévenként el kellett menni hozzá, be kellett számolni és bemutatni az indexet. Akkor tudtam meg, hogy ő tulajdonképpen bölcsésznek akart menni, de anyagi okokból „mezei jogász" lett. Mivel érdeklődését mindvégig megtartotta a bölcsészet iránt, nem csak az eredményeimről kellett beszámolnom neki, hanem szakmai kérdéseket is megvitattunk vele."* Házi Jenő nyaranként városi ösztöndíjjal kutatta Sopron múltját Bécs levéltáraiban. Aligha akadt még város Magyarországon, ahol ilyen magas szinten műkö-