„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Turbuly Éva: Thurner Mihály polgármester (1878-1952)

elvesztését is jelentette." 1867 óta határok közbeiktatása nélkül juttathatták el a kereskedők portékáikat a közeli Bécsbe és Ausztria tartományaiba, szabad volt az áruk és az emberek áramlása. A közvetítő kereskedelem legfőbb színtere és haszonélvezője volt a város, ahol gazdát cseréltek a Rábaköz mezőgazdasági terményei és a megye nyugati részének árucikkei. A századfordulón 17.000 megyebeli dolgozott a határokon túl. A jelentős számú hivatalnok, katona, járadékból élő egzisztenciája is szorosan kötődött a megszűnt lehetőségekhez. A népszavazást követően Thurner, s vele egyetértésben a helyi politikai elit fő törekvése a gazdasági élet újraindítása volt. Lezárt határok, menekültek, munkanélküliség jellemezte az első éveket. A polgármester mindvégig arra törekedett, hogy a népszavazás erkölcsi tőkéjét gazdasági támogatásra, kedvezőbb jogi környezet kialakítására válthassa át.

22 Ebben ért el eredményeket, bár az erkölcsi elismerés mellett a fejlesztési tervek anyagi támogatása elmaradt a kívánatostól. A magyar és osztrák tőke becsalogatása az adott helyzetben létfontosságúvá vált, a következetes végrehajtás stratégiai döntés volt." A város vezetése támogatta az osztrák bank- és ipari tőke megjelenését. Főként a korábban Sopron megyéhez tartozó cégek telepedtek le, akik meg akarták őrizni piacukat. Néhány név: Trebitsch féle Selyemgyár, Pamutipar, Madarász féle Selyemgyár, Fésűsfonalgyár, kisebb vasgyár. Székfoglaló beszédében Thurner célul tűzte ki a kereskedelem szabadságának visszaállítását. A bor- és állatkereskedelem a 20-as évek közepére fokozatosan felszabadult a kötöttségektől, a kiskereskedelem azonban nem heverte ki a kedvezőtlen változások okozta sokkot. így a háborús idők elmúltával is aktuális a szegénypolitika, bár a nagyüzemek részben felszívták a munkanélkülieket, a tönkrement kisegzisztenciákat. „Ha a haladást biztosítani akarjuk, a nyomor enyhítésére is kell törekednünk, mert a nyomor hidege megdermeszti, megöli a fejlődés csíráit" - mondta a gazdapolgárok, kisemberek között mindvégig népszerű polgármester. 1921-ben elkezdődött a Kurucdomb kiépítése, elkészültek a kórház és a Fapiac közötti kislakásos épületek. Megindultak a közmunkák, a csatornázás, amelyek ugyancsak munkaalkalmat jelentettek a szegényebb, képzetlenebb rétegek számára. A város szegénypolitikája mindvégig mintaszerű volt, a gazdasági világválság idején az állami segélyek zömét a nyomor enyhítésére fordították. A Magyar Tüdőbeteggondozó és Gyógyintézeti Orvosok Egyesülete III. szakülésének köszöntésén 1931. szeptember 6-án már komoly eredményekről számolhatott be a polgármester. „Sopron nagy lakásépítő mozgalmat indított meg egészséges építőtelkek kedvező áron való eladásával. Több, mint 500 családi ház épült 10 év alatt a város különböző részein. Franz Neumann azt állítja, a tuberkulózis bacillusa meghátrál az olcsó kenyértől. Hogy ezt a meghátrálást gyorsítsuk, sok évtized óta működő ingyenkonyhánkat bővítjük és erősebben támogatjuk ... ingyen tejet és más élelmiszert osztogatunk elemi iskoláinkban." Szociálpolitikai tevékenysége elismeréseként 1932-ben Thurnert a Városok Szociálpolitikai Osztályának elnökévé