„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Turbuly Éva: Thurner Mihály polgármester (1878-1952)

Magyarországot az 1920. június 4-én aláírt trianoni békében kötelezték az átadásra. A magyar fél tiltakozott, népszavazásban, az Ausztriával folytatott közvetlen tárgyalásokban reménykedett. Megindultak az elcsatolást ellenző demonstrációk, többek között Győrben, Sárváron, Sopronban, Felsőőrön. Thirring Gusztáv statisztikus vezetésével megalakult a Nyugat-Magyarországi Területvédő Liga. A területek átadásának határidejeként a Szövetségközi Ellenőrző Bizottság 1921. augusztus 28-29-ét jelölte meg. Augusztus 27-én Pinkafőnél, 28án, majd szeptember 8-án Agfalvánál fegyveres összecsapásra került sor a benyomuló osztrák csendőrség és a magyar felkelők között. Ezek eredményeként olasz közvetítéssel tárgyalások kezdődtek, a magyar kormány felajánlotta, hogy Sopron és környéke ellenében átadja Nyugat-Magyarországot. 1921. október 13-án a magyar és osztrák fél aláírta a sokáig titkosan kezelt velencei egyezményt amelynek értelmében Nyugat-Magyarországot átadja a magyar kormány, Sopron és környéke hovatartozásáról pedig népszavazás útján döntenek.

1 „Thurner Mihály, Sopron város lelkes polgármestere, aki e sorsdöntő időben helyét mint talpig férfi töltötte be, fáradhatatlan bátorsággal folytatta agitácionális működését és szónoklataival minden alkalommal felvillanyozta a kedélyeket." - írta erről az időszakról Tráger Ernő.

1

" Thurner valóban mindent megtett a magyar sikerért, kiemelkedő szerepet játszott a közvélemény megnyerésében, majd népszavazás gyakorlati lebonyolításában.

19 Hatalmas energiával, fáradhatatlanul tevékenykedett. Tiltakozott országos és nemzetközi fórumokon, naponta agitált iskolai, főiskolai rendezvényeken, dalostalálkozón, a Frankenburg Irodalmi Kör estélyen, a gazdapolgárok, munkások előtt, falusi hősi emlékművek felavatása alkalmából. Beszédeire alaposan felkészült, kéziratos jegyzeteit legépeltette, sok beszédét mindkét nyelven megírta. Az országos és nemzetközi közvéleményben azt tudatosította, hogy Sopron és vidéke mindenképpen magyar akar maradni. Ennek jogszerűségét és történeti megalapozottságát Házi Jenő főlevéltáros segítségével tudományos érvekkel bizonyította.

20 Beszédeiben később is gyakran hivatkozott a múltra, hozott fel történelmi példákat. A város mindkét nemzetiségű lakosai felé meggyőzően és hitelesen tudta képviselni, erősíteni az ezeréves Magyarországhoz való tartozás gondolatát, a tudatot, hogy csak e kereteken belül boldogulhatnak. Ugyanakkor felébresztette a reményt, hogy közös cselekvéssel, összefogással elérhető a békefeltételek megváltoztatása. A városházán tárgyilagos, higgadt szakemberként, a népgyűléseken érzelmektől fűtött lánglelkű szónokként képviselte álláspontját. A népszavazás kimenetele a soproniak többsége, főként a tisztviselői réteg, s természetesen a polgármester számára valóban katartikus, felemelő élmény volt, szabadulás a több éves bizonytalanságtól, a félelemtől, hogy egzisztenciájuk, életük mindennapos keretei véglegesen és visszafordíthatatlanul elvesznek. Az örömmámor múltával azonban számot kellett vetni a tényekkel. A székfoglalóban vázolt thurneri elképzelések igazi aktualitásukat ebben az új helyzetben nyerték el. A város gazdasági lehetőségei beszűkültek. A megye területének és lakosságának csaknem felét elvesztette, s ez Sopron vonzáskörzetének