„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

négy éves főispáni működésem alatt nyújtott legbarátibb segítő munkájáért és támogatásáért mondok őszinte köszönetet, és ugyancsak köszönetemet fejezem ki elődeim nevében is, akik a 23 év alatt együtt dolgoztak vele és értékes támogatását élvezték. A mai közgyűlés jegyzőkönyveinek hitesítésére felkérem Fertsák Jenő, Rauner Mihály és dr. v. Bokor Rezső th. bizottsági tagokat. Ezzel a mai díszközgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Felkérem Papp Kálmán pápai prelátus, városplébános úr Ő méltóságát beszédének megtartására. Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mélyen tisztelt Vendégeink! Mai díszközgyűlésünknek nemcsak a meghívója díszes nyomású, nemcsak a ruhánk ünnepi, hanem, úgy érzem, a szavunknak, az érzésünknek is ünnepi hangulatban felül kell emelkednie rendes közgyűléseink tárgyalási módján, hétköznapi gondjain, felül a pártok korlátjain akkor, amikor dr. SopronyiThurner Mihály nyugalomba vonuló polgármesterünktől búcsúzunk. Az ő tiszteletére jöttünk ide, aki innen-onnan 29 esztendeje lesz, hogy testi, szellemi, erkölcsi erejének egész odaadásával dolgozik városunk napszámában mind a mai napig, amikor felkel dolgozóasztalától és búcsút mond, - még azt a szokásba jött ajándékot sem véve igénybe, hogy nyugalomba vonulása előtt hónapokig tartó szabadságot élvezzen. Ezt a szolgálatot csupán pénzzel megfizetni nem lehet. Ezért illendő megbecsülés, hála és köszönő szó jár. A mi legnagyobb tanítómesterünk, gróf Széchenyi István panaszkodva int bennünket: „Érdemes honfiaink fejére rendszerint csak akkor vágyunk fűzni hálakoszorút, mikor többé már nem hevülnek az isteni szikrától s csak akkor, amikor életükön át sokszor legjobb tehetségük szerint gyötörtük, kínoztuk és végre meggyilkoltuk őket, vagy legalább napjaikat tetemesen megrövidítettük." Az igen hűséges város képviselete nem akar rászolgálni erre a keserű szemrehányásra. Távozó polgármesterének ereje teljességében és szellemi frissességben akarja a hálakoszorút megadni. Annál inkább kötelességünknek érezzük ezt, mert a 29 éves szolgálatból 23 esztendőt a polgármesteri székben töltött, mint a város első polgára, mint a város első hűséges szolgája. 1918. augusztus 1-én választották meg polgármesternek, s most 23 év után ugyanazon a napon kezdi meg a nyugalmat. Mennyi megdöbbenő hasonlóság a két nap között! Akkor is háború rázta meg Európát s a világot, mint ma, akkor is gazdasági nehézségek, korlátozások, mint ma, akkor is aggódva, remegve néztünk a jövőbe, - ma kevesebb remegéssel, több reménykedéssel, de komoly