„Tisztemben csak a város érdeke és az igazság fog vezetni” (Sopron, 1998)

Dokumentumtár

hazafiúi gondokkal készülünk a még eljövendő nehéz napokra és - hisszük igazságos békére. S a 23 év - amely e két nap közé esik - egy jelentős darab, az éveknek nemcsak száma, de súlya szerint is nehéz soproni történelem, amely elválaszthatatlanul összeforrott Sopronyi-Thurner Mihály nevével, egyéniségével, munkájával, (taps, éljenzés) Az ő kemény, magyar és keresztény egyénisége, pénzügyi képességei, széleskörű műveltsége gondviselésszerű adományok voltak városunk számára, amelyek a 23 év politikai, társadalmi és gazdasági hullámverésben hatalmas erővel segítettek bennünket, a város polgárságát és képviseletét, hogy Sopronnak az elődöktől átvett anyagi és szellemi értékeit, nemcsak megőrizhettük, hanem további egészséges városfejlődés, gazdasági, művelődési, népjóléti gyarapodás számára hasznosíthattuk, önkormányzatunk megőrzése mellett az ország kormánya és egyeteme előtt becsülésben maradhattunk. Röviden összefoglalva ez a 23 év története és benne Sopronyi-Thurner Mihály munkája. Egyéniség volt, aki érett ítélettel és meggyőződéssel a maga lábán állott. Volt bátorsága e meggyőződése szerint cselekedni és a vezetésére bízott városi tisztviselői kart irányítani. Ami az értelmes mondatban a verbum régens a cselekvés igéje, amelyhez igazodik a többi mondatrész, s amely egységet, irányt ad a mondatnak, - az volt a polgármesterünk a városi ügyek intézésében. Ám verbum régens volt a felelősségben is, amelyet mindig gyávaság nélkül vállalt, és a kartársi szeretetben is, amellyel tisztviselőinek igazságos védelmére kelt. Vezetése nem csupán kemény parancsot jelentett, - a parancs magában csak ideig-óráig boldogul, - szervezetet, intézményt tartósan sohasem tud formálni; - az ő vezetése példaadás volt a kötelességben. A magyar költő szerint: „Könnyű világban könnyű nagy legénynek lenni." Nehéz, nagy napok mérik meg, mekkora és mennyit ér az ember. Aki az elmúlt 23 évet végigvizsgálja, annak meg kell látnia a Gondviselés ujja nyomát abban, hogy ilyen nehéz nagy napokban erős egyéniség volt a város élén, aki amilyen erős, olyan magyar is volt. Magyarságának - a városénak is - próbatétele a soproni népszavazás volt. Nyitott könyv mindnyájunk előtt e nagy idők története s benne polgármesterünk szerepe. Nem gondviselésszerű-e, hogy e sorsdöntő napokban olyan polgármester volt a kockára tett város élén, akit szülőfaluja, származása és gyermekkora szerint német anyanyelvűnek számítottak, aki csak a középiskolában tanult meg magyarul. De aki a próbatételen erős és tiszta magyarnak találtatott, (taps és éljenzés) aki nem alkudozik, aki nem számítgat, aki számára a magyarság nem ajakgimnasztika, hanem erő és élet, meggyőződés és parancs, harc, és ha kell, áldozat. Fenyegetések ellenére, a maga és családja jövő sorsát a város kockájára téve maradt magyarnak. És a civitas fidelissima minden becsületes