Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)
Regeszták
Határozat: Beigazolódott, hogy Orsolya keresete a valóságnak megfelel, és nem keresztényhez méltó cselekedet, hogy mindenétől megfosztva, üres kézzel álljon és férje javaiból ily csekély mértékben részesedjék. Ezért az elöljáróság a házasságlevelet a végrendelettel egyetemben érvénytelennek nyilvánította. Az asszony szabadon és tehermentesen örökölje a ház 1/3 részét - ahogy az felértékeltetik -, a Dudles 1/16 részét, és a fél ingóságot, amennyi a hitelezők kiegyenlítése után marad. Mindezekkel az asszonynak jogában álljon szabadon és belátása szerint cselekedni. 1562. december 7. 299. (III. 179-180.) Zehentner Sixtus volt városbíró végrendeletének végrehajtása. Peres eljárás történt Orsolya, Zehentner Sixtus városbíró özvegye és kiskorú leányának, Erzsébetnek gyámjai, Tämisch Lénárd belső tanácsos és Artner Erhard között Zehentner kihirdetett végrendeletéről. Úgy találták, hogy a végrendelet a hitelesnek és sértetlennek elismert házasságlevélen alapszik. Határozat: Miután a bemutatott házasságlevél a fél ingóságról - ami 200 font dénárt tesz ki - és az 1/8 szőlőről a Konradsberg-dülőben, mint jegy ajándékról tesz említést, így az előbb említett ingatlant és az ingóság felét méltányossági alapon Erzsébet kapja apai örökségként. Mivel Zehentner Sixtus végrendeletében tekintélyes hagyatékot juttatott örökül, de jelentős adósságot hagyott hátra, ezek lefizetése ellenében a fennmaradó ingóság egészében az özvegyet illesse. A közös javak ügyében a városi jogszokás szerint járjanak el. A közös tulajdonról a hajadon leány részére szabályszerű leltár készíttessék, amit a tanácsházán helyezzenek gyámletétbe. A tanács Zehentner végrendeletét egészében hatályosnak elismeri, és az özvegyet kötelezi betűhív végrehajtására. 1562. december 18. 300. (III. 181.) Márton takács folyamodása a Szent Mihály plébánia templom sekrestyési tisztére. Unger Márton takács 71 felvétele ügyében a Szent Mihály plébániatemplom templomszolgai posztjára kezesek állítását követelték. A következő polgárok vállaltak teljességgel kezességet: Tölti Mihály, Feiertager János, Wülfing András és Lechner János. Ezek után a tanács Márton kérelméhez hozzájárult, és egy évi próbaidőre a sekrestyési tisztséget neki ítélték. Ezt követően a megnevezett Márton szóban megesküdött, melyet kézfogással megerősített. 71 A foglalkozásnév sem kizárható: magyar takács.
