Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)
Regeszták
el. Külön idézésre a bírósággal szemben többször, majd a bíróval és polgári közbenjáróival szemben is szándékosan engedetlenül viseltetett, tettlegesen ellenszegült és a keletkezett tumultusban oly vadul csapkodott, hogy a bírót és közbenjáróit, ha az isteni gondviselés nem óvja meg őket, súlyosan megsebesítette volna. Az Isten által elrendelt felsőbbségével szemben polgáremberhez nem illő magaviseletet tanúsított. Megérdemelt büntetésként őrizetbe vettet, ahol néhány hét után bűncselekedetét elismerte. Ezt követően történt idegen és itteni becsületes emberek közbenjárása, valamint Frantz Imre személyes és alázatos, térdre borulva megtett könyörgése, melynek során kötelezettséget vállalt, hogy ha a jövőben ily engedetlenséget és szándékosságot mutatna, felsőbbségét vakmerő módon sértegetné, úgy elkövetett bűntettei közül valamennyi beszámíttassék és ellene a törvény szigorával járjanak el. Határozat: A tanács Frantz Imrével szemben kegyelmet gyakorolt és a császári jog értelmében neki járó halálbüntetés alól a következő feltételekkel felmentette, börtönbüntetését elengedte: Keressen kielégítő kezeseket, akik helyette keresztényhez nem méltó és erkölcstelen életvitele, elkövetett bűncselekedete miatt szóban és kézráadással kezességet vállalnak. Frantz az alább megnevezett soproni polgárokat vallotta kezesének: Pair András, Kramapfl Mihály, Jancsó Tamás, Wenzel Mátyás és Sárkány István, akiket a tanács jóváhagyott. Ha Frantz Imre elöljáróságával szemben ismételten illetlenül viseltetne, vakmerőségre vetemedne és magát tettlegességre ragadtatná, akkor minden elkövetett vétsége után felelősséggel tartozik és saját elkötelezése szerint a törvény értelmében halálra ítélik. Mihelyt a börtönből szabadul, keresztényi hitére és becsületére esküdjék, hogy se maga, se más, szavakban, vagy tettekben, nyíltan, vagy titokban nem áll bosszút a rá méltányosan kirótt börtönbüntetés miatt, vagy az elszenvedett hátrányokért. 1560. szeptember 2. 273. (III. 125-126.) Harting Orbán szíjgyártó bejelentette jogigényét elhalt felesége, Lucia vagyonára. Harting Orbán szíjgyártó mester és soproni polgár hagyatéki keresete során bejelentette jogigényét felesége vagyonára, és bemutatott házasságlevele alapján kérte követeléseinek kielégítését. Schwarz György Lucia legközelebbi vérrokonai és örökösei nevében öröklött jogaik elnyerése érdekében lépett fel. Határozat: Harting Orbán házasságlevele alapján - nem fennálló jogigényére, hanem házastársi hűségére való tekintettel és jóindulattal - szabadon és tehermentesen nyerje el a Beldles-dűlőben található 1/16 szőlőt a terméssel együtt, mivel azt házastársa neki hagyta örökül. Miután Harting Lucia eltartására, a
