Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái II. 1555-1569 (Sopron, 1997)

Regeszták

tanácstól felesége letétjéből 10 font dénárban részesedett, ezen összeg visszafizetése alól felmentik. Ami néhai felesége móringját illeti, azaz a 20 font dénárt, amelyről a házasságlevél is említést tesz, azt Harting köteles az ingó vagyonnal együtt - melyet a felesége vitt be a házassságba - a házastárs legközelebbi vérrokonainak átadni. Végül Harting térítsen meg minden olyan kiadást, melyet mint vőlegény az esküvőnél kiegyenlíteni köteles. 1560. szeptember 7. 274. (III. 126-128.) Scheiber Pál soproni polgár és darufalvi Windisch Gáspárné, Angles hagyatéki ügye. Angles, Windisch Gáspár felesége - Has Pál leánya - pere Scheiber Pál soproni lakos ellen. Angles előterjesztése szerint megalapozott jogcímmel rendelkezik Scheiber elhalt felesége, Brigitta hagyatékához, mivel leánytestvérének gyermeke. Mint legközelebbi vérrokon nagynénje hátrahagyott javaiból részesedést kér. Kéri azon szántók, kaszás rétek és szőlők átengedését, melyeket Scheiber Pál apósától kapott. Scheiber válasza: Tudja, hogy házastársának volt egy vér szerinti leánytestvére, aki néhány évvel ezelőtt a török hadjáratok során eltűnt. Ha Angles a törvény értelmében kellően bizonyítani tudná vérrokonságát, írásbeli jótállást vállal minden általa követelt jogigényért és azokról számot ad, akkor hajlandónak mutatkozik Angles asszonynak a felsőbbség belátása szerint is jogos és méltányos végkielégítésére. A tanács az ügy tárgyalását a városi bíró és az elrendelt ülnökök elé utalta, akik az eljárást lefolytatták, és az asszony megkeresésére Scheiber javait írásban rögzítették. Közöttük Scheiberné bevitt javai közül két szőlő - az egyik a Gauger, a másik az Anger-dűlőben - találtatott. Brigitta többi jegyajándékát az asszony hosszantartó betegsége, az orvosi költségek, gyógyszer és egyéb kiadások miatt eladták, Scheiber örökbirtokainak értékesítésére is rákényszerültek. Határozat: Törvényes rokonságának igazolása után Windisch Gáspárné kapja meg Scheiber Páltól az említett két szőlőt. Ennek fejében köteles Scheibernek elégséges biztosítékot adni. Scheiber az elévülési határidő leteltéig a két szőlőt használja és gondosan művelje, azokat tékozlás nélkül birtokolja. Ami az ingóságot illeti; az Sopron város jogszokása szerint szabadon és tehermentesen a túlélő házastársat illesse. A közös tulajdonnal szintén a városi jogszokás értelmébenjárjanak el.