Tirnitz József - Szakás Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái I. 1533-1554 (Sopron, 1996)

Regeszták

Mivel Erzsébet asszony férje előtt halt meg, s a szőlő puszta és megművel étlen, hogy mielőbb művelés alá kerüljön, Eisner szabad rendelkezésére bocsátották anélkül, hogy felesége gyermekeire és örököseire ez hátránnyal járna. Ha a feleség túlélte volna őt, a szőlőt és az egyéb közös javakat illetően a városi jogszokás jutott volna érvényre. Eisner kérte, mindezt foglalják jegyzőkönyvbe. 89- (I. 142-143.) Eisner Miklós és Balázs János között 1/8 szőlő miatt keletkezett vita. A szöveg néhány jelentéktelen eltéréssel megegyezik.a 88. sz. regesztáéval. 1544. október 20. 90. (I. I3I-I32.) A Hengst Lénárd javadalmához tartozó romos malom rendhehozatala. Hengst Lénárd, a Szent György kápolna Boldogságos Szűz javadalmának papja megjelenve Sopron város tanácsa előtt bejelentette, hogy az alapítványához tartozó úgynevezett Baumgart-malmot a város és Bánfalva között a patakon eleddig nem élvezhette annyira, hogy rendbe tehesse. Mivel a malom tetőzete megrongálódott és ezekben a nehéz időkben nem csupán a malmot, hanem az alapítványhoz tartozó házat sem tudta jó állapotban fenntartani, azt kéri, hogy a város állíttassa helyre a malmot. Mivel a ház kijavítása sem áll módjában, a malmot rendbehozatala után el kellene adni, s az építkezés után fennmaradó összeg felét fordítsák a házra, hogy ne menjen idővel teljesen tönkre. Az összeg másik fele legyen a városé. Az oda fuvarozott faanyagot viszont meg kell neki fizetni, s addig, amíg a malom el nem kel, onnan évenként két mérő lisztet kapjon. A tanács Hengst előterjesztését megfelelőnek találta, miszerint jobb egyet jókarban tartani, minthogy kettő pusztulásra jusson, s ezért kedvezően határoztak. Bár olyan vélemény jutott el hozzájuk, hogy egy alapítvány káplánjának többet kell költenie a malmára, mint amennyi haszna származik belőle, elvállalták, hogy a város nevében történjék a malomépítkezés. 1544. december 22. 91. Cl. 429-131.) ítélet Hohenberger Kristóf, Talkner Kristóf és a Siklósáról való Göritz Bertalan vitájában. Hohenberger Kristóf és Talkner Kristóf soproni polgárok panaszt emeltek Göritz Bertalan ellen, amiért Sopronban a Szent Erzsébet napi országos vásár alkalmával - királyi oltalom alatt álló menedékben - éjnek idején a sajtot, amelyet az akkori kocsmáros, Hohenberger kérésükre egy skatulyában az asztalra hozott, amely mellett ő és több rokona ült, szitkozódva az ajtóhoz csapta. Hohenberger és Talkner bosszús káromkodására Göritz Talknert úgy arcul ütötte, hogy a földre esett. Mindkét fél elégséges meghallgatása után a kihallgatott és írásos igazolások alapján az alábbi módon döntöttek: Nem illett, hogy Göritz Hohenberger jóindulatára, aminek bizonyságául a sajtot felszolgálta, azt dobálja, s ezután a királyi kegy hatálya idején a másik kocsmárost (amint a panaszosok tanúi világosan vallják) először arcul verje, majd kardját rántsa. így zűrzavart okozott és a királyi privilégiumot megsértette, s magának is kárt okozott. Mivel a két fél tanúinak vallomásaiból nem lehet megállapítani, ki sebezte meg Göritzet, maga viselje mind az orvos díját, mind az egyéb költségeket. A királyi privilégium megsértését von Dürr tekintélyét figyelembe véve, s mivel maga is megsebesült megbocsátják neki. Kardját is visszanyeri. Mivel Göritz Bertalan bizonygatta, hogy a sajt árát pénzzel, vagy egyéb módon megtéríti, s az ütlegelésre az indíthatta, hogy szidalmazták, így mindkét fél oka a zűrzavarnak