Dominkovits Péter: XVI. századi magyar nyelvű iratok Sopron vármegye levéltárából (Sopron, 1996)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A középkori, kora újkori magyar nyelvű írásbeliség kezdeteinek, elterjedésének és kiteljesedésének kutatása, produktumainak regisztrálása és feltárása több mint másfél száz éves törekvése a hazai történet- és nyelvtudománynak. Ezidö alatt önálló bibliográfiát is megérdemlő, tiszteletet parancsoló mennyiségben láttak napvilágot az egyedi adatközlések és a szisztematikus gyűjtések. A forrásközlések gyakran — a megcélzott használói réteg, a publikációs fórum, vagy pusztán a teclmikai lehetőségek miatt is — nagyon eltérő módszertani háttérrel rendelkeztek és rendelkeznek. Az utóbbi években e kutatási területen a nyelvészet oldaláról alapvető elvi, módszertani összegzésre és ezzel bizonyos módosításokra is sor került. A Régi Magyar Levéltár sorozat induló köteteként 1992-ben megjelent munka egyrészt 1541-ben, Buda elestének évében állapította meg a nyelvemléknek számító magyar nyelvű iratok felső időhatárát, másrészt a fenti időhatárba tartozó, addig megjelent forrásokat egységes szempontrendszer alapján a filológiai igényeknek megfelelően újra publikálta. A kritikai újraközlés mellett a kézikönyv jelentős számú, új kutatáson alapuló, elsődleges iratpublikációt is tartalmaz.

1 Az így közölt 51 db irat — miként példákkal megerősítve arra a figyelmet már felhívták — a viszonylag kiterjedt forrásbázis ellenére sem teljeskörű,

2 egyes újabb darabok előkerülésére továbbra is számítani lehet. A XVI. század második fele a magyar nyelvű írásbeliség kiteljesedését hozta. A csak részben ismert bonyolult folyamat mögött összetett társadalom- és kultúrtörténeti jelenségek húzódnak. A mennyiségi, minőségi változást magával hozó időszakban növekedett az írástudók száma és ezzel kölcsönhatásban a különböző igazgatási, jogszolgáltatási fórumok gyakorlatában is egyre nagyobb szerepet kapott a magyar nyelvű írásbeliség, azaz az anyanyelv használata. A magyar nyelvű iratanyag mennyiségi növekedése, az írásbeliség különböző szintjein történő megjelenése (a Középkori leveleink 1541-ig. Szerk.: Hegedűs Atüla, Papp Lajos. Bp. Tankönyvkiadó, 1991. A kötet szerkesztői bevezetőben jelezték; a kötet forrásanyagának időhatárát először 1533-ban, majd szakmai egyeztetések nyomán 1541-ben állapították meg. Ez az időhatár módosítás az egykor Jakubovich Emil által meghatározott záróév kiterjesztését jelentett. Erről a téma korábbi irodalmát is összefoglalva: Jakubovich Emii. Adalékok nyelvemlékeink sorozatához = Magyar Nyelv XV. 1919. 122-124.p. Bessenyei József. Középkori magyar leveleink kiadásához (1541-ig) = Történelmi Szemle XXXVI. 1994. 3-4. sz. 327-334.p. (A közlemény 6 db 1537-1541 közötti magyar nyelvű iratot tett közzé.)