Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Mollay Károly: A soproniak harmincadvámja 1383-1542

3) Itt Zsigmond királynak 1390-1427 között veretett magyar ezüstdénárairól van szó, amelyekből 100 darab tett ki 1 magyarforintot(vö.DANYIDezső-ZIMANYIVera:Soproniárakésbérekaközépkortól 1750-ig. Bp., 1989,32) 4) Addig Sopronnak nem volt városháza. A városházával vált lehetségessé a városi levéltár létesítése, ami Ernst Konrád városi nótárius, (1417-1450) nevéhez fűződik. Bővebben vö. MOLLAY Károly: SSz. 1977,234. 5) A király megemlíti a soproniak szolgálatait a III. Frigyes német-római császár elleni háborúban, valamint a soproniak elszenvedett háborús kárait. Mátyás 1477. jún. 12-e óta állt harcban III. Frigyessel: cseh zsoldosai többek között 1481 februárjában és májusában Sopronból kiindulva törtek be Alsó-Ausztriába: soproni tartózkodásuk alatt a városnak és 7 jobbágyi árvának (Ágfalva, Balf, Bánfalva, Harka, Kelénpatak, Kópháza, Meggyes) tetemes kárt okoztak. Az 1481. ápr. 24-e után készült kárjegyzék szerint az első fertályban 226 forint, a másodikban 761 forint, a harmadikban 854 forint, a negyedikben 1.106 forint, a belvárosban 1.327 1/2 forint, a hét jobbágyfaluban 3.214 forint, összesen 7.488 1/2 forint értékű kárt okoztak (H/6: 243-254). A legtöbb kárt Herb Kristófnak, az 1481/82. évi polgármesternek, akinek az Előkapu mellett (a mai városháza helyén) volt a háza: 250 forint értékű kárt. 6) A soproni gesztenyésekre vö. CSAPODY István: SSz. 1959,238-256, 369; MOLLAY Károly: SSz. 1960, 66-70. 7) Sopronban ekkor kimutathatóan még három tímár működött: István (negyedik fertály), Lénárd (Kolostor utca) és Piesch Márton (negyedik fertály). 8) Az 1532. évi vargákra és árszabásukra vö. MOLLAY Károly SSz. 1987,289-307. 9) Akorábbi és a későbbi soproni áruválasztékra vö. MOLLAY Károly: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén (Soproni kiegészítések és jegyzetek Ember Győző könyvéhez). SSz. 1990,228248. 10) A késeket általában tizes csomagokban (TECH H/4: 319) árulták: 1483. ápr. 6-án Joachim Jakab hét ilyen csomaggal hozott be. Házi Jenő e szót CECH-nek olvasta és megjegyezte: „talán a magyar „KES" szó akar lenni". Házi Jenő olvasata (a középkori t és c könnyen összetéveszthető!) sem magyar, sem német íródeák tollán nem születhetett. Itt a német TECH, TECHER, DECH, DECI 1ER, DEIIENT 'tizes' szóval van dolgunk, amely a latin DECURIA szóból származik. 11 ) A faháncsot tímárok, ill. Piesch Márton tímár hozta be (CORTICIUM, COR'HCINUM, CORTICINIUM): 1484-ben 20 köblöt, 1485-ben 20 köblöt és 1 mulot, 1487-ben 1 mutot (II/4: 319, 321, 322, 327). A fizetett harmincad alapján megállapítható, hogy faháncsnál a mut 25 köböllel volt egyenlő. A faháncs a tímároknak a bőrök cserzéséhez szükséges csáva elkészítéséhez kellelt. E célra a különböző tölgyfák, a nyírfa, az égerfa, a fűzfa, sőt a lucfenyő és az erdei fenyő kérge szolgált. 12) Mi mindent takarhatott a „kalmáráru", ill. a „különböző áruk" elnevezés, megvilágítja az 1483-1490-es évekből származó harmincadtarifa töredéke (II/6: 259-262), amely magyar forintokban és magyar garasokban ( 1 garas = 4 magyar dénár)számol. Ez számos kivitt és behozott, fenti harmincadjegyzékünkben nem szereplő árut sorol fel. 13) Itt a 100 bécsi fontos, azaz 56 kg-os mázsáról van szó. 14) 1484. máj. 30-án 1 mut faháncs harmincadja 9 dénár. jul. 12-én 20 köbölé 6 dénár, 1 mut faháncs tehát 30 köböl. 15) Vö. még H/5:70. A név más soproni feljegyzésű alakjai mutatják a feljegyzés nehézségét a német íródeákok számára: TZITA (II/l: 268), TSCHITA (H/5: 40). SCHITA (II/2: 184), TZSCHYTA (Gb. 30v), CZYTHAY (II/5: 87), TZYTHAY (GedB. 58; H/5: 1 54. 1 56). TZSCIHTAY/TZSCHYTAY (II/5: 1 52,