Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között)

A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között) A városoknak is van „arcuk", épp úgy mint nekünk embereknek. Ezt az arculatot egyaránt meghatározza a politikai és gazdasági környezet, de olyan nehezen megfogható sajátosságokból is építkezik, mint a városlakók egymáshoz való viszonya, értékrendje, identifikációja. Dolgozatom célja annak vizsgálata, hogy van-e mód arra, hogy egy-egy település kihasználva sajátos adottságait, vagy épp körülményei által kényszerítve valami sajátos, csak arra a településre jellemző minőséget hozzon létre. A két világháború között Sopron várospolitikája sok olyan elemet tartalmazott, amely alkalmassá teszi arra, hogy a fenti szempontok szerint vizsgáljuk. Sopron és Miskolc az a két magyar város, amelyek ugyan a trianoni országhatárokon belül maradtak, de amelyeknek térségi szerepe, jelentősége a korábbihoz képest lényeges változáson esett át. Amíg Miskolc Kassa elcsatolásával a közigazgatás térségi főszereplőjévé vált, addig Sopron, bár megmaradt megyeszékhelynek, de gazdasági tere leszűkült, igazgatási funkciói jóval kisebb megyére terjedtek ki. Ez a korszak nem csak városunk életében jelentette a „kabát újragombolásának" szükségességét. Magyarország, mely 400 év után lett ismét önálló a szuverenitásért a trianoni területvesztéssel fizetett. A korábbi, monarchia keretei között megfogalmazott gazdaságpolitika érvényét vesztette. De érvényét vesztette sok, a dualizmus alatt európai értékként számot tartott eszme mindenhatósága is, így egész Európában válságba került a korábbi liberális állameszme. A háborús évek törvényszerűen magukkal hozzák az állam szerepének felerősödését. A háborút követő forradalmak, anarchia, szociális feszültségek a korábbi liberális felfogástól eltérő állami szerepvállalást sugalltak. Megváltozott a politikai állam és a polgári társadalom viszonya. Az egész probléma élesebben jelentkezett a mi térségünkben, ahol az új nemzetállamok szembekerültek azzal a kínos ténnyel, hogy a megbomlott társadalmi egyensúlyt nem lesznek képesek helyreállítani, a gazdasági és politikai felzárkózás egyetlen lehetséges alternatívájának az erős, beavatkozó állam látszót t. Magyarországon is ezt, a liberalizmust korlátozó, konzervatív értékeket előtérbe helyező állami berendezkedést próbálta meg kiépíteni a Bethlen-i kormányzat. Bethlen gróf miniszterelnöksége alatt azonban a gyakorlat még elfedte a totalitárius állami berendezkedés már jelenlévő elemeit: arany középutat hirdetve meg a „korlátlan szabadság és a korlátlan diktatúra" között. Bethlen egy pragmatikus etat izmust valósított meg, ahol az állam vezető, de nem monopol szerepet játszott. Nem törekedett a civil társadalom és minden autonom politikai erő szétverésére, beolvasztására.

1 ' Az 1920-as évek konszolidációs folyamatában még sikerült megőrizni valamiféle egyensúlyt az állam és a társadalom között. A gazdasági világválság azonban ezt a kényes