Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bircher Erzsébet: A helyi politika autonómiájáról (Sopron a két világháború között)

egyensúlyt megbontotta, még a korábbi vezető, korporativ együttműködést mutató osztályok viszonyában is. A válság, melyet a liberális állami berendezkedés bűnéül róttak, még nyilvánvalóbbnak tüntette fel a gazdasági életbe az állmi beavatkozás szükségességét. A modernkori gazdaságtörténet legsúlyosabb válságának társadalmi következményei közül legveszedelmesebbnek a középosztály elszegényedését ítélhetjük. Erre a megrendült középosztályra támaszkodtak azok az új elméletek, melyek az állam és a polgári társadalom viszonyát gyökeresen új alapokra kívánták helyezni. Magyarországon Gömbös Gyula volt az új irányzat vezéralakja, aki erős államot, hierarhikus társadalmat akart. Antiliberalizmus, antiparlamentalizmus: ezek a totalitárius államhoz vezető utak. A korábban vázolt kép, természetes sematikus, de jelzi azt a kétféle politikai erőt, melyek Magyarország belpolitikáját a két háború közötti időszakban meghatározták. Hasonlóan az országos politikához városunk politikai életét is két körvonalazható irányzat határozta meg, melyek azonban csak vonzalmaikban, s nem közvetlenül kapcsolódtak az országos pártokhoz. A város politikai erőviszonyai viszonylag kiegyensúlyozottak voltak: keresztényszocialista és liberális tábor között folytak viták a törvényhatósági bizottságokban. Ezek a csoportok, melyek magukat pártként definiálták, már nevükben is jelezték, hogy csak helyi problémákkal foglalkoztak: valamennyi elnevezésében benne volt a „városi" jelző. A kétféle megoldáskeresés között kiegyensúlyozó és meghatározó szerepet játszott a polgármesteri posztot 1918 és 1943 között betöltő Sopronyi Thurner Mihály. Politikusi képességei alkalmassá tették arra, amit 1918-ban vállalt, mindenkor a város „első szolgája" volt.

2

^ Vezéralakja volt a népszavazás előkészítésének is, melynek eredményét a városban lakók egyetértésének tulajdonította. 1922. január 4-én, a törvényhatósági város ünnepélyes közgyűlésén is erre szólította fel polgártársait: „... Bontsuk le azokat a koriátokat amelyek elválasztanak minket. N'epártoskodjuk. Ne válasszon el minket semvallás, sem foglalkozás: egyesüljünk erős akarattal városunk és hazánk javára" Thurner Mihály és a helyi politikai elit fő törekvése a város gazdaságának újraindítása volt. Ezt, ennek eredményeit: tehát a helyi gazdaságpolitikai törekvések sajátosságait vizsgálva úgy érzem, mód van a helyi politika autonómiájának bizonyítására. Ezt, az autonómiát még egy területen szeretném bemutatni: s ez a város szociálpolitikája, mely az egész vizsgált korszakunkban kiemelkedő volt a magyar városok között. Sopronnak, a „leghűségesebb város"-nak korábbi gazdasági lehetőségei az új államhatár meghúzásával lényegcsen romlottak. Veszteségeit a statisztikák is érzékeltetik: a megyétől elcsatolták Rusztot és Kismartont, 103 községet, összesen 125379 lakossal, mely a megye lakosságának — Sopron nélkül — 46.03%-a ' volt. Ausztriához került a megye iparilag fejlettebb része, ami azzal a következménnyel is járt, hogy jelentősen beszűkült a belső piac. Sopron társadalma pedig, az 1920-as népszámlálás adatai szerint épp az elveszett lehetőségekre épült. A 35248 lakosból feltűnően magas volt a véderő, a közszolgálatosok, szabad foglalkozásúak, járulékból élők aránya.

5) Ez a városi középréteg, mely a monarchia szellemében nőtt fel, annak értékeit hordozta magában, nagy számával jelentős tényezője volt a városi politikának. Hasonlóan meghatározó volt a kupe-