Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Hegedűs Sándor: A Soproni Irodalmi Kör tevékenysége a két világháború között

A népi irodalom képviselői: Az 1930-as évek meglepetését szolgálta, hogy a falu népi írókat küldött. Igen tehetségeseket, akik meglepetésre már az első müveikkel érett íróként jelentkeztek. Náluk a tartalom fon tosabb volt, mintáz irodalmi szempontok „hogyanja". A falukutatók tömege indult az addig fel nem fedezett tájak felé. A magyar értékeknek kibányászását örvendetesen elősegítette a fellendülő és egyre mélyülő néprajzi kutatómunka, valamint a népdal és népzene felélénkítése. A népi mozgalom íróinak és szociográfusainak — akik vidékről-vidékre, tájról-tájra vándoroltak — elég utalni a következő műveire: Szabó Dezső: Az elsodort falu (1919); Sinka István: Pásztorénck; Féja Géza: Viharsarok; Illyés Gyula: Puszták népe; Veres Péter: A falusi krónika; Szabó Zoltán: Tardi helyzet; Darvas József: A legnagyobb magyar falu; Kiss Géza: Ormánság cynű monográfiája; Kovács Imre: Néma forradalom; Kodolányi János: Baranyai utazás és Földindulás; Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz stb. A szociál is kérdés mellett mégszámos megoldást sürgető problémája vol t tárgya a népi irodalomnak. A legfontosabbakat kiemelve: a nemzeti kultúra kérdése (Németh László — Féja Géza); a népiesség és urbanitás; a faji gondolat; assimilatio és dissimilatio; társadalmi helyzet; kisebbségi kérdés; politika; a magyarság jövő elhelyezkedése.... Ezen kérdések megoldásában, annak módjában azonban a népi írók között nem volt meg az egyetértés. Ez okozta a népi írók állal képviselt szellemiség legsebezhetőbb pontját, valamint, hogy a „népen" elsősorban a parasztságot értet lék, sokszor szivárványosított, időből és társadalomból kiszakított változatában. Az Irodalmi Kör elismerte, helyt adott a népi irányzatnak, azonban nem csatlakozott maradéktalanul egyikhez sem, a helyes mérték megtartása érdekében. Koós Károly, a Helikonban ő volt a központ, a népi demokratizmus híve. — 1934. február 25-én az „Országépítő" című regényének egy részletét mutatta be. Nyirő József. A soproniak jól ismerték a székely parasztság sorsát ábrázoló elbeszélésköteteit (Jézusfaragó ember, 1924; Kopjafák, 1933) és regényeit: Isten igájában, 1926, és Uz Bence, 1933. — 1934. február 25-én a „Gyermekjáték," 1936. március 7-én pedig a „Halál a tavaszon" című jóízű novelláját olvasta fel. Illyés Gyula, a népi mozgalom „hivatalos" költője 1934. december 15-én szerepelt költeményeivel. Németh László, műveiben reformelképzeléseivel az úgynevezett harmadik utat vázolta fel. — 1935. március 30-án „Prózai utazások" címmel tartott felolvasást. Karácsony Sándor, elveit mindenki elfogadta: „...nevelésünket egyszerre kell modernné, magyarrá és hatékonnyá lenni". — 1936. november 19-én „A tiszta magyarság" bonyolult kérdését boncolgatta, fejtegette a szétszórl magyarság egységének szükségességét, amely azonban nem csapott át a nacionalizmusba. Barsi Dénes, 1938. március 3-án a Kelet Népe folyóirat céljait ismertette.