Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Filep Antal: Az ajtó előtti boltozat (A Kisalföld népi építészetének speciális építészeti eleme)

tek. Erre a funkcióra utalna a gádor megjelölés, ami éppen a bejárat védettségét fejezhette ki. Megjegyezhetjük, hogy itt e szó használata fogalom-és szótörténeti vonatkozásban egyaránt természetesnek tűnhet, de rendszeres terminus technicusként nem lenne helyes használni, hiszen az értelmezése esetenként bizonytalan lehetne. Adatközlőink ismételten egyszerűen boltozatnak, ajtóelőtti boltozatnak nevezték ezt az épületrészt. így hallottuk a régi Győr megyében is és a Szigetköz Győrön kívüli részein, a Rábaköz egyes helycin. A Tóközben és a Szigetközben többen legényfogónak mondták. Hozzáfűzték: az udvarló legényt oda rendszeresen kikísérhették, vagy éppen olt fogadhatták a család nagylányai. A kutatásaink kczdclétől nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy az ajtó clőtli boltozatnak igen sokféle változata élt. Előfordult, hogy ugyanannak az épületnek három bejárata közül egyiket sem azonos védő építmény keretezte. Példaként hivatkozhatunk Oltevény egyik lakóházára - a falu központjában állt az 1960-as évek első feléig, amikor is lebontották - , amelyiknek az utcára szolgáló lakás bejáratál ülőfülkés pillérű boltozat védte. Az ülőfülkéket egymással szemben, a pillérek belső oldalába mélyítették. Az ülőfülkékből a kapu felé, illetve az udvar mélyére lőrésszerű 1 esőnyílásokat vágtak. Az épület hátsó traktusán további két bejárati építményt találunk, amelyekre (eltérő módon) galambfészkeket falaztak. Ugyanazokból a helységekből is több típus vált is mertté. Ha egyes változatok bizonyos körzetben gyakoribbnak is tűnhetnek, ebben sok a véletlenszerűség, mert egymástól távol eső helységek variánsai is apró részletmegoldásokban azonosak lehettek. Ezekben az esetekben gyakran arra kell gondolni, hogy vándoriparosok, vagy messze sugárzó műhelyközponlok közreműködésével születtek ezek az építmények. Röviden utalhatunk arra, hogy iparos közreműködésre volt szükség a boltozott szabadkémények, a pitvarok födémboltozatai (ezek a leggyakrabban csehsüveg boltozatok voltak) és a kamrák (egészének) dongaboltozatai elkészítéséhez. A kamrai boltozatok építését is a tűzkárok elhárításával indokolták. A bejáratokat keretező pilléreket is és az azokat áthidaló különféle boltozatokat nyerstéglából - helyi néven mórból vagy mugliból - vagy égetett téglából falazták. A pillérek és a boltozat homlokzatai t minden esetben gondosan vakolták, meszelték. Nem ritkán vakolatarchitektúrával díszítették. A vakolat alatt lábazatnál, vállnál és a felső peremen szokásos volt különféle díszítő tagozatokat, párkányokat kialakítani, amit aztán különféle profilokkal telték még hangsúlyosabbakká, tagoltabbakká. Egyes esetekben a tagozatokat színben is elkülöníthették. Előfordult, hogy simán meszelt felületeket kavicsos habarcsú mezőkkel tették változatosabbá. A két felület eltérő jellege a használat közben mind élesebbé, ellentétesebbé vált, hiszen a rücskös felületen lerakódó por elsötétítette a felszínt, ami az ismételt megújított meszelést! villogóan fehér síkokkal nagy kontrasztot mutathatott. A pillérek általában a ház falaihoz szorosan hozzásimultak, bele voltak kötve, de előfordult, hogy a pilléreket az ereszalj síkjában falazták fel, szabadon álltak, a ház homlokfalához is szabadon csatlakozlak. Ilyen esetekben szabadon körül járhatók voltak, nem egyszer oszlopokat alakítottak ki a pillérek helyett. Ilyen épület áll l a közelmúltig Győrött az újvárosi rész Öreg (Achim András) utcájában. Ilyen felvételt hagyott reánk a nyitrai Pogrányból 1911 -bői Ernycy József. (Néprajzi Múzeum F 1247 O) A szabadon álló, oszlopos és falhoz csatlakozó pillérek boltozat típusának sok vonása keveredett azon a bejá-