Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Tirnitz József: Soproni polgárjogot nyert művészek és a képzőművészettel kapcsolatba hozható mesteremberek a XVI-XIX. században

16-17. századi 18.századi 19.századi Összesen: szám % szám % szám % szám % É.-Ék. szláv 34 2.0 62 4,4 54 6,0 150 3,8 Ny.- német 52 3,1 85 6,1 40 4,5 177 4,5 Svájc 4 0,2 4 0,3 I 0.1 9 0,2 Olaszország 2 0,1 — — 2 0,2 4 0,1 7) Horvátország 18 1.1 — — 1 0,1 19 0,5 Luxemburg — — 1 — — — 1 — Svédország — — — 1 0,1 1 — Ismeretlen 1060 62,5 86 6,2 7 0,8 1 153 29,0 Összesen: 1696 100,0 1392 100,0 891 100,0 3979 100,0 Kitűnik ebből, hogy az érdeklődési körünkbe vont mesterségek gyökerei szakadatlanul, s elég nagy mértékben terebélyesedtek városunkban: mind a három évszázadon át viszonylagosan és ténylegesen nőtt a soproni szülők iparos-gyermekeinek a száma. Utána következik Sopron vm., amely ugyancsak növekvő számban küldte a kézműveseket a megyeszékhelyre. A sorban a szomszédos Ausztria foglalta cl a harmadik helyet, s ezt követték a nyugati német nyelvterületről és a megyénkkel ugyancsak határos Vasvármegyéből érkezettek. Folytatódik a sor az Eny.-Ek. német területekről bevándoroltakkal. Számuk szinte azonos az E.-Ek. szláv vidékekről származókéval, akik jövőjük biztosítását itt keresték. Jelentékenyebb még azoknak a száma is, akik Pozsony vármegyéből (Pozsony városával együtt), a Dunántúl már említett vármegyéin kívül fekvő területeiről és E.-Ek. Magyarországról jöttek ide. Annak/vizsgálata, periódusonként miképpen alakult a felsorolt vidékekről betelepültek aránya, azt eredményezi, hogy az értékek az első időszakaszt követően, a 18. sz. folyamán csaknem egyöntetűen emelkedtek. Csupán az olasz és horvát területek tekinthetők ebben a vonatkozásban kivételnek. Hogy ez a kép mennyire tükrözi a valóságos változásokat, azt a korábban említetlek alapján nem lehet megnyugtatóan megállapítani. A 2. és a 3. periódusok egybevetése azonban már helytálló eredményekat ad. Ezek szerint a 19. sz. első felében a Sopron városi és vármegyei származású mesterek gyarapodásán kívül nőtt még a Győr és Mosón vármegyékből, -a Dunántúl egyes részeiből, az ország déli területeiről, az Eny.- Ek.-i német és az E.-Ek.-i szláv vidékekről évszázadokon át folyamatosan érkezők aránya. Ezzel szemben ritkultak a Pozsony és Vas vármegyékből, az E.-Ek. Magyarországról és Erdélyből, az Ausztriából és a nyugatnémet területekről Sopronba áramlók sorai.