Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen
diétán, nem azért tette ezt, mert magát az eseményt nem tartotta lényegesnek, hanem mert beszámolóit így is rendszeresen, hétről hétre el tudta küldeni. 16 ' A politikai okok tehát érthetőek, s önmagukban elegendő magyarázatot is szolgáltatnak, a mi szempontunkból azonban inkább az az érdekes, hogy miért volt szükség erre az egész procedúrára, miért nem mentek szívesen a követek az országgyűlésre ? A kérdésre sokféle teoretikus, s a nemzetközi politikával, a diplomáciai protokollal kapcsolatba hozható választ lehetne adni, úgy tűnik azonban, a megoldás sokkal prózaibb. A fő problémát az elszállásolás körül kialakult helyzet jelentette. Padavin velencei rezidens többször érdeklődött, tudnának-e számára megfelelő szállást biztosítani, s mivel valószínűleg nem kapott egyértelmű választ, maga utazott Sopronba, hogy utánajárjon a dolgoknak. 7 'A spanyol követnek már három évvel korábban is problémái voltak, amelyek annak idején közszájon forogtak, s nem kis részük vol t Altoviti firenzei követ véleményének kialakulásában. 8 ' A helyzet pedig első ránézésre nem tűnik annyira megoldhatatlannak; hiszen ahol el lehet szállásolni a teljes Habsburg udvartartást, ott biztosan lehet találni helyet még néhány tekintélyes külföldi diplomatának. A probléma azonban ennél mégis összetettebb. Az idegen diplomaták státusza, egymáshoz való viszonyuk, a protokoll által megszabott helyük számos vita, sőt komoly, államok közötti nézeteltérés forrása volt. Egyáltalán nem volt mindegy, hogy egy-egy ünnepi menetben ki ki mögött, ki mellett, s ki előtt lépdel, hogy a fogadásokon ki kivel ül szemben, s hányadikként, az uralkodótól milyen távolságra fogyasztja a felszolgált finomságokat. Néhány évvel korábban egy tisztán ülésrendi vita miatt például Spanyolország és Velence képviselője Bécsben olyan heves szópárbajt vívót, hogy annak a két ország kapcsolataira súlyos kihatása volt, s Velence, miután a Hofburg a spanyol félnek adott igazat visszahívta Bécsből állandó követét, s helyébe egy fokozattal alacsonyabb rangú megbízottat, a Sopronban is jelenlévő rezidenst, Padavint küldte. 1 ' A diplomaták esetében tehát nem az volt megoldhatatlan probléma, hogy tudnak-e számukra szállást biztosítani, vagy nem, hanem az, hogy tudnak-e olyan szállást biztosítani, amely kifejezi a követeknek egymáshoz való hierarchiáját, s pontosan fedi az Udvarhoz való viszonyukat is. Erre Sopron nem lehetett előre felkészülve. Már a császári környezel, az udvartartás, a rendek, s az irdatlan sok szolgáló, hordár s egyéb kísérő elhelyezése is nehéz feladat lehetett, a nemzetközi diplomácia pillanatnyi protokolláris helyzetét azonban nem lehetett szobákban mérni. Ezért volt a huza-vona, s a hosszas latolgatás, hogyan lehetne a kényes szituációnak véget vetni. A képbe itt lép be Esterházy Miklós, akinek segítsége mindenki számára előnyös megoldással szolgált. A Bethlen első támadását lezáró nikolsburgi békekötésig Esterházy legfontosabb birtoka Munkács volt. Stratégai jelentőségű hely, amelyet nem véletlenül követelt magának a béke tárgyalásokon Erdély fejedelme, s amelyet 300.000 Ft zálogösszegért meg is kapott. Esterházy Miklós, aki azon kevesek közé tartozott, akik Bethlen Gábor hadjárata idején végig kitartottak II.Ferdinánd hűségén, kárpótlásként Kismartont s Fraknót kapta meg. Visszatekintve tehát, az a furcsa helyzet alakult ki, hogy Esterházy, aki finoman fogalmazva nem állhatta Bethlent, közvetve a fejedelemnek „köszönhette", hogy a királyi Magyarország nyugati területeinek egyik tekintélyes birtokosává vált. Az 1622-es oszággyűlésen országbíróvá választott Esterházy hallatlan tudatossággal és szívóssággal, s nem kevés politikai érzékkel fejlesztette új birtokközpontját, Kismartont; kihasználva mindazon előnyöket, amelyeket a kisváros jogi státusza, s kedvező földrajzi fekvése biztosított.
