Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen
A két egymást követő soproni országgyűlés újabb lehetőségekkel kecsegtetett. Esterházynak fontos érdeke fűződött ahhoz, hogy necsak belföldön, hanem külföldön is egyre többen ismerjék. 20 ' Bár tehetségét nem vitatta senki, az 1620-as évek elején tekintélye nem vetélkedhetett a Batthyányiak, Nádasdyak hírnevével, homo novusként a család hírnevének és vagyonának megalapozása őrá várt. Thurzó Szaniszló nádor halála után jó esélye volt arra, hogy az országgyűlés — nem kevéssé a király támogatásával — őt válassza a király utáni legmagasabb magyar közjogi méltóságra, a palatinusi tisztre. Ezt a véleményt tükrözi a Haditanács alelnökének Gerard Queslenbergnck az álláspontja is, aki a nádorválasztás előtt így írt Sopronból feletlesének, Rambaldo Collaltonak: „Remélhetőleg hamarosan meglesz a nádorválasztás, s ahogy azt az egész világ h iszi, Esterházy úr lesz a nádor." ' Questenbergnek nem kellett csalódnia, hiszen az országgyűlés 1625. október 25-én nagy szavazati fölénnyel Esterházy Miklóst választotta palatínussá. 22 ' Esterházy az ország érdekeit, saját politikai karrierjét, s családjának jövőjét ritka tehetséggel, s előrelátással tudta egységként kezelni. Az apró lépések sorába fontos szerep jutott Kismartonnak is. Az új birtokközpont közel volt Bécshez, s még közelebb Sopronhoz, utcáit nem lepték el az oszággyűlésre érkezők, márcsak azért sem, mert az előkelő vendégek számára ténylegesen szóba jöhető egyetlen szálláshely az Esterházy kezén levő kastély volt. Magától adódolt a lehetőség, hogy Esterházy Miklós felajánlja a szolgálatait, levéve a gondot sokak válláról. Sopron városa nyílván örömmel fogadta a hírt, s a Hofburgnak az elszállásolás szervezőmunkájával megáldott udvari marsallja is fellélegezhetett a bejelentés hallatán. A külföldi diplomaták szívesen fogadták az ajánlatot, s Esterházy számításai is bejöttek. Érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy bár úgy magyar, mint birodalmi előkelőségek egész hada vett részt a nádor-és királyválasztó diétán, Esterházy mégsem a királyság mágnásai, s nem is a Német-római Birodalom arisztokratái közül látót szállásvendégül néhányat, hanem azokat a követeket, akiknek ugyan szavazatuk az országgyűlésen nem volt, befolyásuk azonban Európa különböző udvaraiban annál inkább. Onate gróf, a spanyol király korábbi követe már 1622-ben Esterházy vendégszeretetét élvezte, ami „ob loci vicinitatem" igen előnyös volt számára, s mindezek után — s természetesen a sikeres politikai szereplés nyomán — nem véletlen, hogy Velencébe éppolyan kedvező hírek érkeztek az új nádorról, mint Firenzébe, vagy Madridba. 24 ' Az. országos jelentőségű politikai dolgoknak persze Sopron adott otthont. A város lakossága sok színpompás eseménynek lehetett szemtanúja, melyek bár azoszággyűlések kötelező velejárói voltak, sokakban mégis egyszeri s megismételhetetlen emlékként maradtak meg. Ilyen színes kavalkád volt a királyi bevonulás ceremóniája, az országgyűlés első hivatalos aktusa, melyről a diplomáciai követ jelentések nyomán pontos képet festhetünk. A protokoll ebben az esetben nem ismert semmiféle kibúvót. A külföldi követektől a Hofburg elvárta a megjelenést, s kötelezővé tette számukra a részvétel t a királyi bevonulási menetben, hiszen az ünnepségnek ők is részét képezték, szimbolizálva, hogy a magyar király illetve Német-római császár milyen hatalmakkal tart fenn állandó diplomáciai kapcsolatot. A bevonulásról minden követ szól jelentésében, Altoviti éppúgy, mint Padavin, a legrészletesebb leírás azonban a Vatikán számára készült: „Elől ment tehát a magyar lovasság, utánuk gyönyörű, hímzett lepellel a császári istálló több mint negyven felnyergelt lova léptetett, melyeket délcegen, egy-egy lovászfiú vezetett szintén lovon ülve. Nemes paripákon az apródok követlék őket, akik közül egy az.
