Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)
Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - ifj. Hiller István: „Sopronról azt írhatom Méltóságodnak..." Külföldi diplomaták az 1625. évi soproni országgyűlésen
A Bécsben dolgozó diplomaták számára Sopron nem volt ismeretlen város. 1625-ben a spanyol követ kivételével ugyanazok vezették a követségek munkáját, mint három évvel korábban, 4 ' így voltak emlékeik, benyomásaik a városról. Giovanni Francesco Buonamici 1622-ben részletesen bemutatta Sopront Altoviti követnek. 5 'A firenzei követség titkára szerint a magyarok a város építtetőjének, s Sopron vármegye elöljárójának — Semproniusnak — neve után hívják városukat Sopronnak, amely négy mérföldnyire fekszik Bécsújhelytől és két mérföldnyire Kismartontól. Buonamicinek megnyerte tetszését a nem túl nagy, de szépen megépített város, ahol, véleménye szerint a belvárosban nem kevesebb, mint hatszáz ház áll, a külső negyedekben pedig ennek több mint kétszerese. Sopronnak három városfala van, a várost azonban hiába veszi körül vizesárok, a falak az ágyuknak nem tudnak ellenállni. A soproniak régóta a kálvini (!) „tévelygést" követik, — írja a természetesen katolikus firenzei — a városban nem is találni katolikust, csak a külső kerületekben laknak néhányan, és ott van egy kis templomuk. Csodák csodájára a ferenceseknek a város főterén megmaradt egy szép templomuk, annak a háznak szomszédságában, ahol a császár lakott; készítettek is egy átjárót, amelyen II. Ferdinánd megtehette a néhány lépésnyi utat a szállástól a templomig. ' A toszkán nagyherceg diplomatája több alkalommal, s részletesen írt a tárgyalásokról, a fogadásokról, ceremóniákról, úgyhogy Giovanni Altoviti amikor először érkezett Sopronba már szinte ismerősként nézhette a ' * 7 ) varost. Mindennek ellenére a követek nem túl lelkesen hagyták ott kényelmes bécsi rezidenciáikat. A jelentésekből kitűnik, hogy a velencei rezidens éppúgy, mint a firenzei követ, vagy a spanyol király diplomatája mindent megtett annak érdekében, hogy minél kevesebb időt kelljen távol tölteni Bécstől. 8 'Az országgyűlésre rengeteg ember érkezett, akiknek elhelyezése nem kis fejtörést, s szervezőmunkát igényplt. A diéta nagyrészén jelen volt II.Ferdinánd, magyar királyi minőségében, feleségével, gyermekeivel. Az uralkodócsaládot elkísérte gyakorlatilag az egész Udvar, és a legfontosabb politikai döntéshozó testület, a Titkos Tanács tagjai, illetve ezeknek kísérete. Az Udvar már az 1622-es országgyűlés idején is elfoglalta a Fő-tér minden épületét, 9 ' s nem lehetett ez másképp 1625-ben sem. A császár személyes fegyveres kíséretét 3000 gyalogos s 1500 lovas jelentette, 10 ' akik természetesen nem a városban laktak, hanem a városfalon kívül táboroztak, jelenlétük azonban így is terheket rótt Sopronra. A külföldi vendégek s az időszakosan az országgyűlés helyszínén megforduló látogatók számát szinte lehetetlen felbecsülni. Annyi bizonyos, hogy VIII. Orbán képviseletében a már említett Carlo Caraffa nuncius, 11 'TV. Fülöp spanyol király nevében Ayton Francisco de Moncada conde de Ossona követ, 12 ' II. Ferdinánd Toszkana nagyhercege képében Monsignor Giovanni Altoviti, 13 ' a Velencei Köztársaság küldötteként Marc Antonio Padavin rezidens 14 ', Miksa bajor választó megbízottjaként pedig Esaias Leuker 15 ' vett részt az 1625-ös soproni országgyűlés egy-egy fontos mozzanatán. A külföldi diplomaták — s természetesen kíséretük — jelenléte, s a követek húzódszkodása között látszólag ellentmondás rejlik. Arról van szó, hogy maguk a követek, tehát az említett államok bécsi képviseletének első számú vezetői valóban csak rövidebb időszakokra, általában a protokoll által megkövetelt időpontban jelentek meg Sopronban. A követség alacsonyabb rangú diplomatái azonban, akik persze hivatalos minőségükben voltak jelen, gyakorlatilag az országgyűlés berekesztéséig, végig a helyszínen maradtak, figyeltek minden apró részletet, s tudósítottak a fejleményekről. Akkor tehát, amikor a firenzei kancelláriától azt kérte Altoviti, hogy ne kelljen részt vennie a
