Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században

Az „állapot" a viták ismeretében jobban értelmezhető. Pathai István panaszkodva írja Klaszekovics István evangélikus püspöknek, hogy Zvonarits István superintended a kálvinistákat kálvinista ördögöknek hivja. „Nevez bennünket Sacramenti perdaknak, ellenséges embereknek. Török tudomány magvának hintegetőinek, konkoly hintőknek, vallásunkat Török magnak, Arius magvának, konkolynak, és arra itél méltóknak, hogy ez országból is kitöröltessünk." „ Az jobb és tudósabb, az dicséretesebb, a ki ellenünk éktelenebb szókkal formált szidalmat tud irni, avagy kiáltani... csak egy scholamester avagy egy scholai deák is azt írja és azt mondja, a mit akar, hitünket, vallásunkat, illetlen szidalommal illeti, noha egy Istent vallunk." E levélrészleteket 1616-ban írta le Pathai István, alig két évvel azután, hogy Molnár Albert elhagyta a Felső-Dunántúl vidékét, a Batthyány biztosította anyagi jólétet, alig egy évvel azután, hogy Molnár Oppenheimben húzódott meg családjával, a majdani téli Király, V. Frigyes pfalzi iskolájának tanítójaként.

23

^ írónk nem emlékezik keserűen az első, meghiúsult dunántúli letelepedési kísérletére. A Postula Scultetica előszavában olvassuk vallomását: „Az Urtul vadnak az embernek járási. Ez én ennyi fáratságos budosásimnak meggondolásában előszer ezzel vigasztalom magamat, mivelhogy látom azt hogy: Számkivetésben járt ez földön Christus urunk is, Járjuk el ez járást, hát mi is ő tagai" Ezekben az években Molnár Albert többször megfordul Sopronban is, 1614 október 26-án feljegyzi: „Sopronba. Ebédellcttem Christof Lochnernél, doctornál. Borsdorfba mentünk". Lackner Kristóf nemcsak az alkalmi vendégként betérő humanista íróval, Szenei Molnárral tartott fenn kapcsolatot, hanem a kassai —ugyancsak latin műveket alkotó— Bocatius Jánossal, aki feltehetőleg a Cura regia kassai kiadásában segített, német egyetemek tanáraival, Besoldus professzorral, Tübingenben. Baráti ajánlásokkal tisztelte meg a Sopron körüli birtokos főnemeseket, az Esterházyakat, Batthány Fercncnét az Emblematischer Tugendspiegel ajánlásával. Megyeri Zsigmond, a később költő, íróként jeleskedő, Zrínyi Miklóssal levelező darufalvi nemes is vált levelet Lackner Kristóffal. Mindezeket majd leveleskönyve kiadása —a teljes levelezés értékelése után látjuk jobban. Kétségtelen, hogy Sopron XVJI. százada sok szempontból a Lackner Kristóf által alapított Nemes Tudós Társaság évszázada is. Mergitur-neon submergitur jelmondata Sopron szellemi történetére is érvényes. Az 1604-ben alapított társaság természetesen Lackner éleiében működött igazán hatékonyan.és fenntartása az 1670-es évektől már nem volt elképzelhető. De a XVII. század első évtizedében a társaság ülésein és a színpaddá átalakuló soproni városházán latinul szólal meg a confoederatusok múzsája. 1636-tól, a jezsuiták soproni megtelepítésétől latinul és németül írnak, a század utolsó harmadában már magyarul is írnak, tanítanak és vitatkoznak a Jézus Társaság atyái. Néhányan Sopron Germániát megjáró fiai közül németet a Nyelvművelő Társaságokban tanulnak, vagy exulánsként ott kapnak szerepet, mint Dániel Klesch. Ugyanakkor a belváros közepén soha meg nem szüntetve tevékenységüket az ún. Kecske templomban magyarul prédikálnak és filozofálnak Szent Ferenc szegény papjai —pl. itt kezdi pályáját Kéri Sámuel, a Keresztény Sencca magyarítója. „ Titkos Mágnes követ akarok Nagyságodnak bé-mutatni, s ollyat pedig melly idegen földön termett, és a mi földünkre származott; azaz: egy pogány Philosophus-tól írattatott