Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században

Keresztyen tudománt. (...) Értvén Nagyságod fülheggyel e kis könyveczkének formáját, tulaydon maga indul atlyából kívánta ezt magyar nyelvre fordítani, hogy igy a magyar vitézlő rendnek nem chak az külső, hanem az belső lelki vitézségre is, mint igaz vezér, utat mutatna." 24 * Ez mind a XVII. századi Sopron és a várost körülvevő főnemesi udvarok irodalma. Szellemiségét meghatározza Lackner egyik emblémájának felirata: „Gentile nomen dico, cujus memóriám conservant literae et monumenta vetustatis." Az értékes művek és a tartós emlékezet vezérelv volt Lackner számára! Még Barth Konrád számára is, aki 1670­es „Das Ödenburgische Rathaus" c. beszédében a fő erényeket és bűnöket értelmezi. Sopronban egy évszázad össz bölcsességeit kanonizálja ez a beszéd. Ekkor a soproni vá­rosháza jelentette a XVII. századi város központját, és Lackner Kristóf falra festett emb­lémái és az alá festett magyarázó lemmák azt a szellemet, melyet a XVII. század humanis­ta-lutheránus városvezetése követeti és követni akart. „Nicht allein das Blut der Türcken auch die Dinten Ruhm und Pracht gibt uns ja so wol die Feder als der Säbel Edel machf'-ülteti át Barth versbe az emblémát. Születnek a Várost környező főnemesi udvarok írói tollából azok a művek, melyek „az belső lelki vitézségre, mint igaz vezér, utat mutatnak" — hogy Kéri Sámuel sikerült aján­lásának e kifejezését vegyük kölcsön. Ilyen Nádasdy Pál „Ahilatos és Buzgó Imádságoc" 1631-ben Cscpregben megjelent műve. Nádasdy Ferencnek és Tamásnak, fiainak lelki épülésérc írta: „...néktec ajánlom szerelmes magzatim, cz idvösségre vezérlő kis munkácskámat"-olvassák az előszóban. A tizenhárom éves Nádasdy Ferenc a wittenbergi egyetem Fidelis admonitio munkáját fordította (volna) le magyarra, és ennek átnézéséi kérte Sopronkeresztúron Kis Bertalan püspöktől —bár itt inkább a praeceptorok tollvonásai keresendők— a mű végül is nem jelent meg. 5) Kéziratból adta ki Toldy Ferenc Esterházy Miklós: Értekező levél G. Ná­dasdi Ferenchez c. munkáját 1642-ből „Kit kellessék minekünk az szentírásnak értelmé­ben követniük, hogy mi is eretnekségben ne essünk"-olvashatjuk az alcímet. Az elmélke­dés bevezető mondata pedig a keletkezés körülményét magyarázza: „Emlékezhetik kegyelmed jól reá, hogy minekelőtte az. olaszországi peregrinátióra ment volna, ugyan ill Hcfflant nálam lévén (Nagyhőflány-Grosshöflein K.IL) több beszé­dek között lett vala ilyen kérdés közöttünk..." Ha valóban bebizonyosodnék Kemény József: Történelmi cs irodalmi Kalászatok híradása, úgy Batthyány Ádám nevéhez is hozzákötődne egy elmélkedő munka: „Az Keresztyéni Vallásnak Paissa..." mely Bécs­ben, 1654-ben jelent volna meg Cosmcrovius Málénál. Példány nem ismeretes, csak a kérdéses híradás. * E rövid felsorolással csak néhány számba jöhető főúri író névsorát zárjuk, termé­szetesen nem magát a kérdést die Dinten Ruhm und Pracht" — azaz az írott művek dicsősége, pompája, vagy ha a Keresztény Seneca bevezetésének megfogalmazását idéz­zük: ".. .az belső lelki vitézségre is mint igaz vezér" művek sora összefüggéseik megtalálá­sa további elemzések feladata. „Nincs oly rossz kert, melyben valami hasznos fü nem volna, Nincs oly rossz könyv, melyben semmi jó nem találtatnék. Azért a tövis közül kiszaggatjuk a rózsát, a sárból

Next

/
Thumbnails
Contents