Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Kovács József László: Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra, udvari élet Nyugat-Magyarországon a XVI-XVII. században

Irodalmi élet, polgári és főúri kultúra udvari élet Nugat-Magyarországon a XVI-XVII. században. (vázlat) A Magyar Irodalmi Ritkaságok XXXVI. kötetét „Kiadta és sajtó alá rendezte Dr. vitéz Házi Jenő városi főlevéltáros Dr. Augusztinovicz Elemér tanár és a soproni áll. Széchenyi István gimn. VI. o. tanulóinak közreműködésével". Az 1937-ben, több m int fél évszázada megjelent 36. kötetet még jónéhány követte, ha a „számmisztikával" játszadozunk, a sorozat a második világháború vége felé a 63, kötettel fulladt ki, majd feltámasztására nem volt lehetőség. Pedig ma is hiányt pótolna. A kis kötet bevezetésében Házi Jenő kimondja, hogy Sopronról „Az volt.. .a felületes hiedelem, hogy német város, hova a magyar szellem legfeljebb vendégszerepelni jár". Kis elméletet épít fel arról a tudós levéltáros, hogy „Sohasem vagyonos németek költöztek Sopronba, akik pénzüket itt akarták nyugodtan elkölteni, hanem... szegény sorban élő, de becsületes német földművesek, iparosok és kereskedők, akik Sopronban remélték a szerencséjüket megalapozni Amig a kcnyégondokkal viaskodtak,nem jutott idejük arra, hogy az irodalmi alkotásokban gyönyörködjenek, mihelyt pedig meggazdagodtak, ha a szülők nem is, de a fiaik és az unokáik már a magyar szellem hatása alá kerültek és igy történt, hogy a nyelvében német polgárság szívében éppen olyan magyar volt, mint akárcsak a született magyar.

1 ' Azóta a fennmaradt irodalmi emlékekkel szembesülve ki kell mondanunk, hogy többnyelvű irodalom élt e város falai között, a magyarnak mindenkor tisztes szerepe volt, de a város és környéke lakossága jelentős mértékben németül ismerkedett meg a reformáció eszméivel, sokan éppen Simon Gerengel tanításai és katekizmusa nyomán.Természetesen tudtak és tanultak magyarul, ismereteiket akár magyar nyelvismeretet bizonyító levélben is felvillanthatták, mint Artner Sebald Iglau-Jichlavaban tanuló diák.

2

^ Hozzátehetjük ehhez, hogy ebben az időszakban folyt a Kismartonban és környékén élő horvátok eredménytelen reformációja. Stepan Consul Istrianus vállalkozásaként, aki korábban Ungnad János urachi nyomdájában kísérelte meg a horvátok reformációját postillásgyűjteményt, elmélkedő műveket adva a kezükbe. Ez a városi és nyugat-dunántúli reformációs folyamat azonban együtt folyt, egy időben történt a határszéli főúri udvarok reformációjával.Az egyik világból a másikba történő átlépés nem volt lehetetlen, Beythe István, aki korábban Sárvárott és Alsólindván tanító majd lelkész, később a Bánffyak papja, innen már 1573-ban Sopronba hívták. Itt két éven át a magyarok lelkésze, majd Batthyány Boldizsár és fia, Ferenc papja, az 1590-es évek evangélikus-református szétválásától a határszéli magyar reformáció nagy hatású papja. A városok és a várak kapcsolata nemcsak elvétve követhető nyomon, Simon Gerengel és Gregorius Pharerus az „artium libcralium studiosus" Kröll Lénártot ajánlják prédikátornak Szalonakra, aki hithű evangélikus „umbs raine Evangelion Christi erkhennet". Ez a kapcsolat természetesen az 159l-es csepregi colloquium után evangélikusok és refor-