Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

sein Lanndgericht hab, Als Zue Lutzmanspurg sey, dass Lanndtgericht gleichwoll Richten lassen". Ebből pedig világosan kiderül, hogy Choron Locsmándot részesítette előnyben. Locsmand szerint a Hochgericht, a pallosjog szabad locsmándi gyakorlatát is kihirdették Kőszeg és az érintett helységek előtt (dass Lutzmanspurg mit aller Markhs Freyung Hochgericht und Gercchtigkheit befreyet sey). Ezt pedig még a bécsi illetékességű néhai idős Nikolics (wcillcndt der Alt Nicolitsch zue Wien) foganatosította: az bizony könnyen meglehet, hogy Locsmand ezen néhai Jurisics Miklóst értette, mégha bizonyítani rendkívül nehéz, is: ami pedig a büntetőperes gyakorlat kellékeit illette, Locsmand egyértelműen bizonyítottnak látta, hogy a helységen belül pellengér állt régóta, azon kivül pedig bi tófa. Az más kérdés, hogy a gyűlöletből és irigységből ismételten kidöntött bitófát Locsmand újra és újra felállította. Éppen a fenti szabadságok birtokában tagadta Locsmand a titkos fogoly szöktetési vádakat, mondván, az ítélkezésre és végrehajtásra feljogosított mezővárosnak erre nem volt szüksége. Ez az ellenbizonyítás is jól mutatja, hogy a felek által felhozott érvek önmagukban nem perdöntőek. Az azonban, hogy Locsmand rendszeresen alkalmat kapott a kormányszéktől arra, hogy bizonyítsa a beterjesztett jogokat, arra utal, hogy a kormányszék mindvég számított Locsmand szerepvállalására. Az 1586-os év minden tekintetben fordulatot hozott. Az uradalom 1586. július 11-én II. Rudolf végzése alapján özv. Nádasdy Kristófné Choron Margit zálogbirtokába került. 1586. szeptemberében Istvánffy Miklós Miklós nádori helytartó korábbi parancsára a vasvári káptalan ismét tanúkihallgatást végzett az uradalom ügyében. S noha a tanúk Kőszeg mellett vallottak, ennek ellenére meglehetősen hosszú vita indult ismét a kormányszék előtt Kőszeg, Nádasdynéés Locsmand igénybejelentése körül. Megesett, hogy egy-egy ügy évekig szünetelt, mert a vita miatt a kormányszék mindent felfüggesztett. 1589 májusában a kamara eddig nem lapasztalt keménységű utasítást hozott, amellyel az alsó-ausztriai főhatóság kritikus helyzetbe hozta Kőszeg városát, egyben közvetve megerősítette Locsmand pozícióit. Ebben a leiratban az az érdekes, hogy az alsó-ausztriai kamara Nádasdynétól több dolgot is számonkért. Ezek közölt azt, hogy m iért vonta meg a Locsmándot illető Landgerichtet, azaz pallosjogot. Mind a várostól, mind a vártól elvették egyben a végrehajtás jogát, sőt a kamara úgy fogalmazott, hogy „elrendelte eme újítás beszüntetését is mindamellett" (vmb einslcllung derselben Newerung auch Darneben zuuerordnen bitten.), Egyfontos kitétel szerint, ti., hogy „az eddigi régi gyakorlat mellett kell maradni" (wie es bishero gebreuchig gewest verbleiben), a kormányszék a Landgericht „régi gyakorlatát" nem Kőszeg, hanem Locsmand számára i tél te rneg. Feltehetően még 1586-ban hozott egy ilyen tartalmú döntést a kormányszék. Locsmand pallosjogát ezzel bizonyítottnak is tekinthetjük, hiszen ezzel a mindenkori locsmándi biró megkaphatta az erre jogosító 'Bann-und Achlbricf' formulát. Locsmand pedig ennek alapján kérte Nádasdyné Choron Margittól 1589. november 27-én annak az öngyilkos asszonynak a kiadatását, aki egy héttel korábban a kőszegi várban öngyilkos lett. A szerencsétlen gyanúsítottat azzal vádolták, hogy fel akarta gyújtani Doroszlót. Az újra fellángolt vita miatt az asszony holtteste több mint egy évig temetetlen maradt a kőszegi várban.