Házi Jenő emlékkönyv (Sopron, 1993)

Település — Társadalom — Politika — Kultúra (Források és tanulmányok Sopron város és megye történetéhez) - Bariska István: Locsmand mezőváros XVI. századi kísérlete a pallosjog megszerzésére

Locsmand ebben a kérelmében használta először a három kifejezést, nevezetesen a 'gegent Recht', a 'Landtgericht' és a 'Hochgericht' fogalmát egymás szinonimájaként. Egy helyen pedig ismét világossá tette, hogy itt lényegében az uradalomban lévő 12 falu pallosjogát gyakorolta Locsmand mezővárosa. Ehhez azonban nem tartozott Kőszeg városa és közvetlen határa (ausser der Statt Günss gezürkh), azaz amit Dauchner bíró 'Burgfriede'-nek nevezett, ahol viszont csak a város pallosjoga volt érvényes. Ezért állt a bírónak kiadott 'Pann und Achtbricf'-ben az a kikötés, hogy a pallosjogot a kőszegi bíró „itt Kőszegen és nem tovább" (daselbst zu Güns und nicht weiter) gyakorolhatja. Van még egy nagyon fontos mondat a locsmándi érvelések között. Az nevezetesen, hogy a bűneseteket „mit Rechtlicher Execution", azaz törvényes végrehajtással foganatosítja. Esetünkben ez pedig a Carolina-ban foglalt rendelkezések betartását jelentette. A kormányszék álláspontja szerint a kőszegi várnak mint kamarai birtoknak (Cammerguet) nincs pallosjoga (Hochgericht), ezért az új zálogbirtokosnőnek a köztörvényeseket Locsmand mezővárosába kell kiadnia. Ez az 1589. november 29-én kiadott bécsi utasítás legalábbis így indokolta a kiadatáskényszer elrendelését Locsmand javára. 1589 decemberében ennek ellenére kormányszéki biztosok szálltak ki Kőszegre, hiszen Nádasdyné és Locsmand között végleg kiéleződött a kiadatáskényszer körüli vita, amely egyébként még 1588-ban robbant ki. Nádasdyné Choron Margit ugyanis az urbáriumba bevezetett és a II. Rudolf-féle parancsban is megfogalmazott bírói jogát szeretné Locsmand helyett gyakorolni. A zálogbirtokosnő vélhetőleg ekkor még nem tudta, hogy a kormányszék miért adott különleges jogokat a Landgericht gyakorlásával Locsmándnak. Ezen a ponton a kormányszék és az uradalom is szembekerült egymással. S hiába vagyunk tanúi számos kormányszéki biztosi vizsgálatnak 1590-1592 között, az ügy sohasem dőlt el végérvényesen. 1592. június 12-én Nádasdynéhoz boszorkányság gyanújával a várba vittek egy cáki asszonyt. A zálogbirtokosnő pedig erre tanácsot kért a kamarától, hogy most mit tegyen, hiszen a Kőszeg-Locsmánd közti vita még nem is dőlt el. De talán még jellemzőbb az 1600. január 18-i locsmándi panasz, melynek értelmében Locsmand részvételi lehetőséget kért a Kőszeg-Nádasdyné közt folyó kormányszéki vitában, melyben a pallosjog körül folyt a harc. Az 1583. augusztusában benyújtott locsmándi igényeket tehát még 1600-ban sem tudta teljesíteni. Sokáig nem lehetett hallani erről a 16. század végén oly hevesen feltörő három szereplős hatásköri vitáról. Ugyanakkor tudjuk, hogy amikor a Nádasdyaklól 1616-ban Széchy Tamás átvette a kőszegi uradalmat, Kőszeg lényegében zavartalanul gyakorolhatta tovább a kőszegi uradalomban a 'Gegendrecht' avagy 'Landgericht', azaz az uradalom 12 helysége és Locsmand mezőváros pallosjogát. Összefoglalás Kétségtelen, hogy Locsmand eme 16. század végi kísérlete, hogy megszerezze a pallosjogot a kőszegi uradalomban, az egyik legérdekesebb hatásköri vitát eredményezte. Volt egy pillanat, hogy Locsmand véglegcsen magáénak vallhatta a Landgericht jogát, de erről kiderült, hogy csak kormányszéki szándék volt 1589 végén. A gyakorlatban azonban csak átmenetinek bizonyult az, amit véglegesnek szántak.